Fricz Tamás: Egyszerűen nem értem a pápát
Minden tiszteletem és főhajtásom a pápáé, hiszen római katolikus vagyok. Ám ezzel együtt is, a Tablet nevű katolikus folyóiratnak adott interjúját egyszerűen nem értem.
Ebben ugyanis többek között azt nyilatkozza: „Ebben az időben, amikor Európában populista hangokat hallunk és szelektív politikai döntéseknek vagyunk szemtanúi, könnyen eszünkbe juthatnak Hitler 1933-ban elhangzott beszédei, amelyek nem sokban különböznek néhány európai politikus mostani szólamaitól.”
Ezek a kijelentések kifejezetten politikai természetűek, politikai fogalmakat és nyelvet használ a pápa, átveszi a liberális irányzatok szlengjét és ilyen irányból „üzen” valahová névtelenül, de sajnos kódolhatóan.
Miért teszi ezt? És főleg: minek?
Jól tudjuk, hogy a pápa csak hitéleti, hitbéli dolgokban csalhatatlan, tehát a csalhatatlanság például politikai, közéleti témákra nem vonatkozik. Ezért merem szóba hozni a kifogásaimat.
Azt kérdezem én, miért kell a mai globalista liberálisok kedvenc, semmitmondó fogalmát, a populistát átvenni? Akkor, amikor az nagyjából nem jelent semmit, viszont a „fősodratú” liberálisok szótárában az egyik legkedvesebb szitokszó, s ha valamelyik kormányra, pártra, politikusra ezt használja Macron, Asselborn, Timmermans, Guy Verhofstadt és mások – tehát ízig-vérig keresztény, katolikus emberek –, akkor az kódolva annyit jelent, hogy az a bizonyos „populista” kormány, párt vagy politikus autokrata, diktatórikus vagy egyszerűen náci. És ha az, természetesen száműzni kell az elitklubból – vagyis az unióból.
Azt is kérdezem, vajon miért kell névtelenül utalgatni „néhány európai politikusra”? Amikor pontosan tudja mindenki, hogy ha a liberálisok néhány európai populista politikusról beszélnek, akkor nem igazán kertelnek és nem igazán utalgatnak, hanem kőkeményen megnevezik – itt Európában maradva – Matteo Salvinit, Giorgia Melonit, Jaroslaw Kaczynskit, Nigel Farage-t, Orbán Viktort, Marine Le Pent, esetleg még Andrej Babist és még néhány nyugat-európai nemzeti radikális politikust.
És végképp nem értem, hogy hogyan lehet a pápának „beleállni” abba az unalomig ismert párhuzamba, amellyel a liberálisok nap mint nap előjönnek, amely szerint az említett politikusok a harmincas éveket idézik, s beszédeik nagyon hasonlítanak Adolf Hitler „szólamaihoz”. Miért kell a legszélsőségesebb liberális marhaságokat megismételni, miért kell olyan légkört teremteni ezen „populista” politikusok körül, amely valóban mindent szolgálhat, csak éppen a megbékélést nem?
Kénytelen vagyok ilyen kemény lenni, mert az elhangzott mondat szerintem biztosan nem védhető. Még akkor sem, ha azt a pápa mondja. Nagyon sajnálom.
(...)
