Lázár Ervin egyaránt írt, mesélt gyerekeknek és felnőtteknek
Kevés olyan mesekönyv van, amit az ember felnőttként is teljes értékű műként vesz kézbe. Nosztalgiázhatunk puhán és jólesőn Andersen meséin, L. Frank Baum Óz-sorozatán, netán a Vackor- vagy a Brumi-történeteken, de nincs olyan érzésünk, hogy lám, érett fejjel micsoda megfellebbezhetetlen, ragyogó igazságokra bukkanunk. A Négyszögletű Kerek Erdő világa viszont ilyen. Ráadásul Lázár Ervin nem egyetlen örök érvényű gyerek- (és felnőtt-) könyvet írt, mint A. A. Milne vagy Lewis Carroll (na jó, Alice-ból kettő van), hanem rengeteget. Ontotta magából a történeteket. Jósolni merész dolog, de az sem elképzelhetetlen, hogy a 84 éve született Lázár Ervin meséi hasonlóan évszázados utat fognak bejárni, mint Aiszóposz fabulái. Emberek és művek hatásának felmérésekor ma a mátrixra szokás hivatkozni, legyen hát: írjuk be az internetes keresőbe a négyszögletű szót, és ámuljunk.
(...)
„– Amiért ilyen rendes voltál, ha jól hallottam, amikor halottnak hittél, még azt is mondtad rám, hogy kedves… na igen… az lesz a jutalmad, hogy bármikor kopogtatás nélkül… – Itt elhallgatott. – Na nem! Akkor állandóan nyitálod itt nekem az ajtót. Meg csukálod. Azt nem… akkor, hogy bármikor kopogtathatsz az ajtómon… no, azt sem… még csak az hiányzik! Az állandó kipi meg kopi. Hogyisne! Ellenben… megvan! Vedd tudomásul, hogy mindig szívesen látlak. Egy föltétellel. Ha nem jössz hozzám látogatóba. Érted?!”
