A felzárkóztatásnak nem záloga az integráció (Rubovszky Rita a Mandinernek) I. A digitális oktatássa
Nem igaz, hogy csak integrálással lehet felemelni a leszakadó társadalmi rétegeket Rubovszky Rita, az integrált óvodát működtető Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont igazgatója szerint, aki a Mandinernek adott interjúban rámutat: ha az ünnepelt harlemi modellben is csak feketék vesznek részt, akkor a hazánkban sem lehet probléma, hogy csak cigányok járnak egy iskolába. Az igazgató úgy látja: nem a társadalmat kell átalakítani, hanem a leszakadókat felemelni. A Patrona igazgatója szerint hamis a liberális média által az egyházi iskolákról sugalmazott kép. Rubovszky Rita beszél a digitális oktatás tapasztalatairól, az érettségiről, az iskolai erőszakról és persze a NAT-ról is kikértük a véleményét.
(...)
Természetesen minden igazgató azt mondja, hogy őnáluk jól sült el a digitális oktatás, én sem vagyok ezzel másképp. Orbán bejelentése után péntek estétől végigdolgoztuk az egész hétvégét és a hétfőt, és kedden egy nagyon leszabályozott rendszert adtunk a kollégáknak, ami azóta is jól működik. Nem engedjük, hogy különböző felületeken kommunikáljanak egymással a diákok és tanárok, egységesen az Edmodo felületét választottuk, és ha kontaktórákat akarnak tartani a kollégák, akkor a Zoomon tartják. Az Edmodo egységes, működik, bírja a terhelést, nem fagy le. Csináltunk egy digitális órarendet, egy nap két tárgyuk van a gyerekeknek, egy hétre előre csak 90 percnyi terhelést lehet adni, az online órát egy hétre előre jelezni kell. Néha vannak kilengések, de működik. Az is igaz, hogy nálunk évente három Erasmus-projekt fut, azaz a diákjaink hozzá vannak szokva, hogy digitálisan dolgoznak, digitálisan tartják a kapcsolatot a külföldi diáktársakkal. Tudok sok olyan iskolát is mondani, ahol a szülő elviszi a munkafüzetet biciklivel az iskola előtt kitett kosárhoz, beteszi, a tanár felveszi, kijavítja, aztán visszateszi, a szülő pedig viheti haza a gyereknek. Olyan iskolát is tudok, ahol iszonyatosan túlterhelik a diákokat a tanárok. Én úgy látom, hogy negyven nap az Ószövetségtől kezdve a teljesség jelképe, ennél többet nem bír az ember egy próbahelyzetben. Szóval iszonyatosan
fáradtak a kollégák, a digitális oktatás sokkal fárasztóbb, mint a rendes, és a diákok sem bírnak magukkal, kimerülve vágunk majd neki a nyári szünetnek. A tanárok jelentős részének van saját gyereke is. Azaz miközben digitálisan oktat, aközben a tanár felügyeli a saját gyerekei tanulását, főz, bevásárol, sőt ha osztályfőnök, akkor az egész osztály és a szülők pszichiátere is lett egyben. Nagyon fáradtak tanárok és családok egyaránt. Májusban már csak szenvedés lesz, a gyerekek menjenek a szabadba, a tanároknak pedig minimum meg kell tizedelni az anyagot.
(...)
Annak az online oktatásnak, ami ugyanolyan, mintha offline lenne, semmi értelme nincs. De ahhoz, hogy Pilinszky költészetét vagy Afrika földrajzát érdekesen elmagyarázzuk, ahhoz egymás szemébe kell nézni. Az erdőbe nem lehet autóval kirándulni, friss levegőt nem lehet autóban szívni. Az oktatás mentortevékenység, kísérés. Ha a digitális oktatás időszakából azt tanuljuk meg, hogy a tanár nem a lexikális tudás automatája, hanem a nevelés és az oktatás a görögöktől fogva a katedrális iskolákon keresztül máig tanár-diák partnertevékenység, ahol a tanár nem minden titkok tudója, hanem kísérője és segítője a diák fejlődésének, akkor járunk el jól.
(...)
(folyt. köv.)
