A felzárkóztatásnak nem záloga az integráció (Rubovszky Rita a Mandinernek) III. Gyermekbántalmazás
Nem igaz, hogy csak integrálással lehet felemelni a leszakadó társadalmi rétegeket Rubovszky Rita, az integrált óvodát működtető Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont igazgatója szerint, aki a Mandinernek adott interjúban rámutat: ha az ünnepelt harlemi modellben is csak feketék vesznek részt, akkor a hazánkban sem lehet probléma, hogy csak cigányok járnak egy iskolába. Az igazgató úgy látja: nem a társadalmat kell átalakítani, hanem a leszakadókat felemelni. A Patrona igazgatója szerint hamis a liberális média által az egyházi iskolákról sugalmazott kép. Rubovszky Rita beszél a digitális oktatás tapasztalatairól, az érettségiről, az iskolai erőszakról és persze a NAT-ról is kikértük a véleményét.
(...)
Az nagyon bántó a számunkra, akik egyházi iskolákban dolgozunk, hogy a magyar média számos népszerű csatornája sokszor előszeretettel igyekszik fenntartani azt a képet, mintha az egyházi iskolákra fokozottan jellemző lenne a gyermekbántalmazás, a tanárok túl szigorúak lennének, az egyházi iskolák szegregálnának, a tanáraik többet keresnének, a szemléletük pedig elavult volna. Ez pedig mind téves állítás. Tapasztalom szerint mindennek az ellenkezője az igaz. A szerzetesrendek, szerzetesi iskolák például hihetetlen energiát tesznek bele , hogy biztonságos iskolarendszereket dolgozzanak ki, hogy adott esetben szembenézzenek saját bűneikkel, hogy együtt dolgozzanak a gyermekvédelemmel, és rengeteget tesznek a szegregáció ellen is. Arcpirító, amit az európai média a hazai cigányok szegregációjáról ír. Én nem tudok még egy olyan országot, ahol olyan mérhetetlenül sok kezdeményezés lenne egy-egy térség, a népesség egy részének felemelésére, mint nálunk, s ebből egyházmegyés és szerzetesi iskolák is rendesen kiveszik a részüket.
(...)
Azok az egyházi kezdeményezések, amelyek mostanában születnek akár a bencések, a piaristák, a maristák, az iskolanővérek, a jezsuiták , vagy az egyházmegyék részéről, nem csak gyakorlatias megoldást kínálnak a gyermekbántalmazás iskolai eseteire, hanem arra az evangéliumi felfogásra is felhívják a figyelmet, hogy az ember Isten által teremtett személy, tehát méltósága szent és sérthetetlen. A pedagógus társteremtő, s ha megbotránkoztatja a diákot vagy visszaél a hatalmával, akkor halálos bűnt követ el. A reformátusoknak és az evangélikusoknak is nagyon szép kezdeményezéseik vannak. Olyan rendszereket építünk fel evangéliumi alapon, aminek a segítségével komoly kultúraváltás történik az iskolákban.
(...)
Tele van tanodákkal, kezdeményezésekkel Kelet-Magyarország, az Egri Egyházmegye, a görögkatolikusok, a reformátusok, sorolhatnám. Azonban vannak erős bajaim azokkal az elképzelésekkel, amelyek mindenáron integrálni akarják a cigányokat és a magyarokat, akkor is, ha a cigányok egy-egy településen vagy iskolában többségben vannak. Van egy mindenki által ünnepelt kezdeményezés a világon, ami sokak szerint az évszázad oktatási modellje, a harlemi modell, a Harlem Childrens Zone, azaz HCZ, Geoffrey Canada afroamerikai oktatáskutató kezdeményezése. Geoffrey Canada a bűnözéssel teli harlemi gettóban csinált életpályamodellt „az anyaméhtől az egyetemig” filozófiája mentén. Az Reménység Akadémiáinak nevezett iskoláinak a diákjai este hétig vannak bent, szerveznek nekik délutáni foglalkozásokat és egészségügyi ellátást is kapnak. A cél, hogy ezen gyermekek számára is elérhető legyen az amerikai álom. Geoffrey Canadát mindenki ünnepli, és Magyarországon is sok szakértő említi, amikor szóba kerül a romák felzárkóztatása. Ez a program Harlemben először huszonnégy háztömböt, pici területet érintett, és nagyon sok eredményt hozott, mára, húsz év elteltével kilencven háztömbben 13 ezer embert lát el. Megjegyzem: a számok lassú, sziszifuszi munkáról uralkodnak, nincs ez nálunk sem másképp. Vajon vannak-e ebben a programban fehérek? Nincsenek. Miért nincsenek? Mert ott nem laknak fehérek. Beszélhetünk-e integrált oktatásról? Nem beszélhetünk, mivel nincsen kit integrálni. Kizárólag mélyszegénységben élők, de nem ritkán prostituáltak, bűnözők, drogosok családjairól beszélünk. Megpróbált betelepíteni Geoffrey Canada olyan, fehér északi családokat a környékre, akik a Mayflowerrel érkeztek a leendő Amerikába és 1695-ben is már a Harvardon tanultak? Nem telepített be ilyen családokat csak azért, hogy integrált oktatásról beszélhessen.
Akkor óvatosan kérdezem, hogy mi is a baj a görögkatolikusok Huszár-telepi iskolájával? Miért van az, hogy Geoffrey Canadát ünnepli a strasbourgi parlament, a Huszár-telepi iskola fenntartóját viszont bíróság elé citálja a CFCF, miközben a nyíregyházi Huszár-telepen a Sajó Miklós görögkatolikus iskola pontosan ugyanazt csinálja, amit Geoffrey Canada
Harlemben? A Huszár-telepi iskola a környékén ugyanis az előző tíz évben 80-90 százalékkal nőtt a foglalkoztatottság, egészségügyi ellátáshoz jutnak az ottani romák, délutáni felügyelet van az iskolában. A Sója Miklós görög katolikus általános iskola nem csak a gyerekekkel, hanem a családokkal is foglalkozik, rendezett háztömbök lettek a környéken, bevezették a villanyt. Most akkor a Huszár-telep felemeléséhez és az ottani romák megfelelő oktatásához importálni kell a telepre nyíregyházi fehér családokat, hogy ne mondhassuk, hogy ott spontán szegregáció van? Nyilván nem, ahogy a Harlembe sem importáltak fehéreket. S akkor még nem beszéltünk a kazincbarcikai szalézi modellről, az ózdi egyházi modellről, a roma szakkollégiumokról, a maristák és Szent Ferenc Kisnővéreinek iskoláiról. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola roma tanszéke konferenciák sorozatát szervezi a témában. Felsőzsolca, Selybe, a jászsági iskolák, a szombathelyi szaléziak, a Boldog Ceferino Intézet… rengeteg példát tudunk felhozni, ahol az egyház, a püspök, a szerzetesrend, a igazgató és az iskola éppen azt csinálja, amire annak a térségnek szüksége van. Lyukóvölgy, Sajóvárkony olyan falvak, ahol lehet, hogy csak húsz-harminc ember jár a tanodába, de az a húsz-harminc ember a minta. S nem annak akar megfelelni az ottani egyház, hogy politikai direktívákat pipáljon ki, vagy eszközül használja fel a szegények védelmét a maga politikai pozicionálására, hanem egyszerűen teszi a dolgát. Ők nem várnak rövid távú politikai sikereket, és nem tartanak lépten-nyomon előadást NGO-knak.
Paulina nővér a Patronából rendszerint fog egy nagy zsákot, és elmegy Vécsre, hogy varrni tanítsa az ottani cigány asszonyokat. Itt van egy csomó maszk a szobámban, amit tőlük kaptunk.
És Paulina nővér nem várja, hogy mindenképp odajöjjön hozzá egy strasbourgi képviselő vele fotózkodni és felmutatni, hogy micsoda haladó modellt valósít meg. A vécsi cigány asszonyok eközben munkához jutnak, felemelik a fejüket, és visszakapják méltóságukat. Egy tanító nővér elment Halmajugrára, mindennap az ottani cigány gyerekeknek segíti megcsinálni a feladataikat a digitális oktatásban, majd éjfélig foglalkozik a saját patronás osztályával. Napi 24 órát dolgozik, reggel nyolctól délután négyig az ottani cigánygyerekekkel. Volt a híradóban? Ismerik Brüsszelben? Emlegetik az oktatásügyi szakértők? Nem.
(...)
Mintha ugyanazok a körök egyszerre egymásnak ellentmondó megoldásokkal állnának elő: a spontán szegregáció rossz, de a roma tanoda rendben van. Zárkóztassuk fel, szabadítsuk meg a rossz kulturális mintáktól az érintetteket, de őrizzük meg a saját kultúrájukat. A helyi oktatás is rossz és a szakkollégium is, mert kiszakít, de a buszoztatásos integrálás a lakóhelytől távol az oké. Ki lehet ezen igazodni? Persze, hogy ilyen ellentmondásokba keveredünk, hiszen ha egy diktatórikusan működő fogalomkészletnek akarunk megfelelni, nem pedig a szóban forgó diákok személyes méltóságát nézzük, akkor elkerülhetetlenek az ellentmondások.
Egyszer előadást tartottam egy Párizsból jött politikatudományokat tanuló végzős csoportnak. Már fél órája nagyképűsködtek, hogy így szegregáció Magyarországon meg úgy. Engem nagyon bánt a létező rasszizmus Magyarországon, teszek is ellene a saját intézményemben, de egy idő után kiakadtam és megkérdeztem, hogy ugyan hányan jöttek önök közül a párizsi Budának számító 16. kerületből és hányan, mondjuk, a Saint Denis kerület migránsok lakta lakótelepéről? Néma csend volt a válasz. Ezek a fiatalok néhány év múltán 6-7000 eurós fizetéssel, kipárnázott polgári lakásokból írnak jelentéseket olyan területekről, melyeket el sem tudnak helyezni a térképen. Csak akkor nem keveredünk anomáliákba, ha nem a megmentő szerepében tetszelgünk, és nem mindentudó értelmiséginek adjuk el magunkat, hanem annak a kísérőnek, aki a másik személyt ott, ahol az illető van, segíti a kiteljesedésben. Ez két különböző világnézeti modell. Ezek közül az első szerintem kizárólag anomáliákat tartalmazhat.
