Szédülök (Gavallér János verse)
Szédülök
Álmodok, néha rólad álmélkodok;
az ég tetején néha megáll a nap,
éget, perzsel, simogat árnyéktalanul,
hunyorogva rajongok,
s táncolnak körülöttem napfoltok,
glóriát fonnak köréd,
talán csak sárkányok repültek át
a képzelt látószög-mezőn,
emberalakok
és belém ég a vágy:
Felhők fölött lebegni,
fürödni veled a fényben,
illatok párolognak, fátyol alól
áttetszik erdő, mező, bozót,
ott jársz, ahol senki se járt,
ahol örök idők óta várok rád.
2020.06.12.
