Szemlélő (Gavallér János verse)
Szemlélő
Vágyni dzsumbuj-kert virágjait,
burjánzani föld-sóhajtással;
nőni, nőni, egyre csak nőni.
Határtalanul jusst habzsolva,
az égig érni, terpeszkedve.
Kíváncsiságon ereszkedve,
lassan, biztosan, mint érett nő,
kéjvágy égő parazsán lógva,
Sátánkeringőt dúdolgatva,
száz meg száz maraton-ölelést
szuszogva, hiány-hegy-akadály
előtt féltérden, kérve-kérni
az élettől egy boldog órát,
amikor érted, mi a lényeg.
És mégis, mást, tovább akarni:
Kegyben, áldásban részesülni,
az életért cserébe, csendben,
hallgatni a szférák zenéit.
Senki sem akar már így élni?
2020.06.19.
