Midőn (Gavallér János verse)
Midőn
Ibolyán túli halvány jel,
vélt aranykeretes múlt,
áttetsző vágyott-sejtelem
kukkerol üveghegyen túl,
örök, elfelejtett lépés,
mint szél dobál levelet,
szédítő vágy muzsikál, nekünk
harmonizál rozsdás-zöldes
erdő
csak bent, recsegve, robogva kiabált:
Tavasz-rügy, susogó napsugár,
humuszba morzsolt jövő,
csicsergő telihold úszott a csillagok között;
s gyáván ketyegett a szú.
2020.06.21.
