Szivárványos Szent Korona
„Harcolunk a diszkrimináció különböző formái ellen, kiemelten a homofóbia, transzfóbia, szexizmus és rasszizmus ellen, és hidat építünk az LMBTQ-közösség és a többségi társadalom között.” A Budapest Pride Manifesztója
Augusztus 20. minden magyar ünnepe, mondja a Budapest Pride Fesztivál és Felvonulás szervezőinek felhívása. Helyes. Nem hinném, hogy a magyar nemzet és a szexuális orientáció két olyan identitásmeghatározó faktor lenne, amelyek kizárják egymást. Sőt, magyar, konzervatív, hagyományos szexuális identitású keresztyénként csak üdvözölni tudok a normatívtól eltérő szexualitású emberek részéről egy olyan törekvést, amely igyekszik világossá tenni a többségi társadalom számára, hogy a szexuális identitás az egyén önmeghatározása szempontjából nem számol fel minden más hagyományos identitáskeretet. Például a nemzetet.
(...)
A szivárványos Szent Koronával az a probléma, hogy míg egyik oldalról elismeri a nemzet fogalmát mint az önmeghatározás ma is érvényes vonatkozását, amelyet a szexuális orientáció nem ír felül, másrészt mégsem látszik figyelembe venni azt az egyszerű tényt, hogy a nemzet szimbólumokkal való érzelmi azonosuláson alapuló közösség is. Teljesen mindegy, hogy ezek a szimbólumok hogyan alakultak ki, milyen hitek és tévhitek kapcsolódnak hozzájuk, de amíg a nemzetnek mint kollektív alanynak a kifejeződései, addig a nemzethez tartozás jeleként illik tiszteletben tartani őket.
Sajnálatos módon most azt történt, hogy a többségi nemzet számára a Szent Korona fölé rakott szivárvány úgy tűnik fel, mint amelyik sérti a Szent Korona szimbolikáját, s ekként sérti a magyar nemzetet. Erre természetesen lehet azt mondani, hogy nem sérti, de ezen teljesen felesleges vitatkozni. Kiszámítható volt ugyanis, hogy az önmagukat magyarként és keresztyénként meghatározó emberek igen jelentős hányada számára ez a logó visszatetszést, sőt felháborodást szül.
Ez a gesztus, mármint a szivárványos Szent Korona könnyen megalapozhat egy olyan feltételezést, hogy a cél nem a tételezett LMBTQ közösség beemelése a nemzet fogalmába, s ezáltal hídépítés a többségi nemzet és a nem hagyományos szexuális identitású emberek között, hanem ezen tételezett közösség olyan pozícionálása, amely tudatosan szembe megy a többségi magyar nemzet érzelmi világával.
Ez nem jó, mert könnyen keltheti azt a benyomást, hogy szimpla provokációról van szó, s a Pride szervezőinek messze nem a hídépítés a céljuk, hanem a tételezett LMBTQ közösség elleni érzelmek felkorbácsolása, hogy aztán az ellenreakciók láttán azt lehessen mondani, hogy íme, ez egy olyan ország, ahol gyűlölik a nem hagyományos szexuális identitású embereket.
Nem gyűlölik (a szélsőségeket, bármelyik oldalon is, most hagyjuk). De úgy tűnik, a Pride mindent elkövet azért, hogy a hagyományosan magyar nemzeti érzésű és keresztyén emberek egy igen jelentős részét önmagától elidegenítse.
Sajnálom.
