VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A HIBA, MELYET ELKÖVETÜNK

A rombolás korát éljük. Előbb az intézményeket és a társadalmat alkotó struktúrákat, aztán magát a józan észt rombolta a magát haladásnak nevező új barbarizmus, most pedig, végezetül, a történelem és a kultúra ellen fordult.

A kitűnő Hérodotosz – a történetírás atyja – mesél egy érdekes és tanulságos történetet „A ​görög-perzsa háború” című könyvében. Szerinte a szkíták megvakították a rabszolgáikat, hogy ne tudjanak lopni. E biztonságtechnikai megoldás után a szkíta férfiak elindultak háborúzni a médekkel. A változó sikerrel folyó háború jócskán elhúzódott, és a férfiak évtizedekig voltak távol. Az otthon maradt asszonyok – a szükség törvényt bont – összeadták magukat a rabszolgákkal, ami – gondolom – főleg a csúf nőknek volt nagy öröm, lévén a rabszolgák vakok. Megszületett és felnőtt egy generáció, mely már nem volt vak, és jól tudta: a szkíta férfiak visszatértekor nehéz idők jönnek számukra. Hadsereget alkottak hát és védműveket építettek, melyek mögé húzódva várták a szkítákat. Azok meg is érkeztek, és elképedve látták az erődítményt és a mögötte várakozókat. Rutinos katonák lévén, haditanácsot tartottak, hogy megbeszéljék, miképpen támadják meg őket. Különböző haditerveket eszeltek ki, mikor felállt egy szkíta harcos, és újszerű megoldást javasolt. Úgy vélte, hogy nem fegyverrel, hanem korbáccsal kell a rabszolgáik ellen vonulni, mert, mint mondta, „Minthogy fegyvert láttak a kezünkben, még azt hihették, hogy egyenrangúak velünk származásban és vitézségben, de ha észreveszik, hogy fegyver helyett korbáccsal megyünk ellenük, ráébrednek, hogy ők csak a mi rabszolgáink, s akkor majd nem merik folytatni az ellenállást”. Szkíták megfogadták a tanácsot, és valóban, a rabszolgák megfutamodtak. Azért meséltem el ezt a történetet, mert úgy vélem, mi is hasonló problémával nézünk szembe.

A rombolás korát éljük. Előbb az intézményeket, a társadalmat alkotó struktúrákat, mint a család, aztán magát a józan észt rombolta a magát haladásnak nevező új barbarizmus, most pedig, végezetül, a történelem és a kultúra ellen fordult. Szobrokat döntenek le, könyveket, filmeket tesznek indexre, mert azok – szerintük – rasszisták. Mi pedig cikkeket, tanulmányokat és könyveket írunk, védelmezendő a nyugati kultúrát. Úgy teszünk tehát, mintha egyenlő felekként állnánk szembe egymással, mintha vélemény ütközne véleménnyel, ahol érvek és ellenérvek csapnak össze.