Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Az újkommunista kultúrharc küszöbén

 

Dübörög az újkommunista kultúrharc, szélvészként tarol le, tornádóként pusztít el mindent, ami nem illeszkedik a szélsőbaloldali liberálisok kirekesztő világképébe. A világukba, ahol a sokszínűség, a diverzitás hiánya már bőven elég ahhoz, hogy egy-egy filmalkotást statáriális jelleggel, mindenféle társadalmi vitát nélkülözve kicenzúrázzanak a mozgókép-történelemből. Ők a mindenható urak. A diktátorok.

Szomorú, de sorban kerülnek ki a streamingszolgáltatók kínálatából a nem elég progresszív, nem elég liberális nagy klasszikusok. Gondoljunk csak az Elfújta a szél című filmre. De a kultúrháborúban azok a sorozatok is egymás után elesnek, amelyekben az alkotók vagy az előadók a melegeken, a transzne­műeken vagy lényegében bármelyik kisebbségen mertek viccelődni.

 

Mert, kedves olvasóink: elmúltak azok az idők, amikor még viccelni lehetett. Ma már csak a lehető legnagyobb komolysággal szabad beszélni a feketékről, az arabokról, a migránsokról, a melegekről és a transzneműekről. Hisz szent ügyekről van szó. A legfontosabbról.

 

Úgyhogy vége a viccelődés korszakának. Mert a liberálisok úgy döntöttek, hogy a csodálatos, új világuk meghaladta azt. Ma már csak a létező legnagyobb tisztelet hangján szabad megemlíteni a kisebbségeket. Mindenhol. A sorozatokban, a filmekben vagy a stand-up-jelenetekben. A humorból élő alkotók és előadók ugyan még lázadoznak és arra próbálnak hivatkozni, hogy óriási hiba lenne komolyan venni a tréfát, meg hogy pár éve még az volt a narratíva, azt szajkózta mindenki, hogy mindennel szabad viccelni, tehát, hogy a vicc az csak vicc, de hiába.

 

Egy korszakot diktatórikusan lezártak.

 

Eljött az amerikai egyetemek ultraliberális, biztonságos tereiben nevelkedett, semmihez sem értő liberálnáci szociológusainak szobordöntögető, filmeket betiltó, könyveket égető, múltat eltörlő, szélsőbaloldali hevülettől táplált kultúrterrorja.

 

Pedig aki az elmúlt tíz évben találkozott bármilyen amerikai filmmel, sorozattal, azt hihette, hogy a szélsőbaloldali kultúrharcosok már minden céljukat elérték. Úgy tűnt, az utóbbi időben már minden stúdiónál elvárás, alap, hogy el sem készülhet olyan mű, amelynek a szereplőit ne melegek, transzneműek, feketék, latinók, arabok, ázsiaiak és ultrafeministák alakítsák.

 

Ahogyan az is, hogy az ilyen receptek alapján elkészített alkotások jelentős részének a tanulsága szinte mindig az, hogy csak így együtt, egymást elfogadva, nyitottan, toleránsan lehetséges teljes és boldog életet élni. Vagy, hogy a rasszizmus, a homo- és transzfóbia a létező legnagyobb bűnök közé tartozik, és hogy boldogtalan, korlátolt, no meg beszűkült ember az, akinek a baráti köre nem elég sokszínű. Aki nem elég elfogadó a kisebbségekkel. Aki nem támogatja az abortuszt, az eutanáziát és a melegházasságot.

 

Mert az újkommunista, liberális kultúrforradalom alapvetése szerint a jobboldali hagyományos értékek nem is értékek. Így aki nem a liberális értékek szerint szeretné élni az életét, az nem más, mint buta, műveletlen bezárkózó náci, olyan, akit egész biztosan velejéig átjár a szottyos gyűlölet. Egy olyan lelki fogyatékos, akin már segíteni sem szabad, akit jogosan ki lehet rekeszteni a színház- és filmművészetből, akit egy haladó liberális csak megvethet. Akinek nem jár se munka, se kegyelem. Az ilyen fasisztákat az új világrend roppant toleráns képviselői legszívesebben börtönbe vetnék.

 

Ez jutott eszembe, mikor megnéztem a Színművészeti Egyetem előtt tartott kormányellenes tüntetést. (...)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu