Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Víruspolitika

 

(...) A koronavírus első napjaiban úgy tűnt, hogy az ember egészsége felülír mindent, szokásokat, törvényeket, politikát, mondván, hogy első az ember. De nyugalom, a kapitalizmusban nem kellett csalódnunk! Gyorsan kiderült, hogy vírus ide, vírus oda, a pénz a fontos, és nem az ember. A politika pedig a pénzt képviseli. Tegyük még hozzá, hogy a jog a politika szolgalólánya, és akkor már elmondtunk mindent.

 

Új intézmény született: a víruspolitika. No, nem azonnal!  Eleinte a kormányok úgy voltak a vírussal, mint az egyszeri rabbi a paraszt libáival. Történt ugyanis, hogy a paraszt libái hullani kezdtek, és a rabbihoz fordult tanácsért. A rabbinak volt ötlete, valami szert is adott, de a libák csak hullottak. Na, hogy vannak a libáid? – kérdezte a rabbi harmadjára. Mind megdöglött. – volt a válasz. Nagy kár, szólt a rabbi, még annyi jó ötletem van!

 

A tőkés országok kormányai gyorsan összeszedték magukat. No. ne legyünk naivak, nem azért, hogy embertársaiknak segítsenek! Nem! Másért! Rájöttek arra, hogy ha nem csinálnak valamit, nem igen lesz választó, aki rájuk szavaz a következő választásokon. Sőt, lehet, hogy választások sem lesznek. A népharag mindent elsöpörhet.

 

Rájöttek arra is, hogy ez a fránya koronavírus sok mindenre jó.  A politikában mindig kell ellenségkép. Nem feltétlenül létező ellenség, de valami olyan, amit ellenségként lehet felmutatni. A terrorista ideális ellenség kép volt éveken át. A terrorizmus elleni harcra hivatkozva korlátozni lehetett az emberek jogait, totális ellenőrzés alá vonni a bankkártyákát, a mobiltelefonokat, még mielőtt az emberek a demokráciát a tőke ellen fordítanák. Az ellenség megmutatta magát, volt pár száz halott, akiket a hivatalos Európa nagy csinnadrattával elsiratott, majd elfelejtett. Mostanság azonban nem igen vanna robbantások. Új ellenségkép kell? Igen!

 

(...) 

 

És akkor jött a koronavírus.  Tökéletes, mint ellenségkép. Ha nem lenne, ki kellene találni.  Az emberek többsége ugyanis ugyanúgy sohasem találkozott a vírussal, mint ahogyan nem találkoztak terroristával sem, de félnek tőle.

 

A víruspolitika máris megfogalmazta első feladatát: félelemben tartani az embereket!  Nem egyes városokat, nem is egyes országokat, hanem egész Európát, sőt a világot!

 

Ha az ember fél, akkor nem kérdez. Nem kérdezi meg például, hogy mire jó a maszk, hordja és kész! Nem firtatja, hogy miért kellett Magyarországra 17 ezer lélegeztető készüléket behozni, ha a töredékükre sincs szükség.

 

Ha az ember fél, akkor nem megy ki az utcára, ha azt parancsolják. És nem kérdezi meg, hogy mi volt az értelme az időseket 9 és 12 között egymás közé zárni a boltokban. Ugyanis, ha volt közöttük beteg, így könnyebben megfertőződhetett az egész üzlet.

 

A víruspolitikusok egyre nagyobb terveket szőttek. Oroszországban a járvány idején könnyedén elfogadtattak a néppel egy alkotmányt, amely tovább szilárdítja nem csak Putyin, de az orosz nagytőke hatalmát. Az orosz kommunistákat még nem bántják, de a putyini mosolykorszaknak, úgy tűnik, vége.

 

Görögországban a kormány végre betilthatta az utcai megmozdulásokat, tőkeellenes szakszervezetek és a kommunisták tüntetéseit is beleértve. Szerbiában is összetették két kezüket Vucic elnök emberei. Tíz főnél többen nem gyülekezhetnek se kint, se bent! Kellett nektek a demokrácia? Na, itt van, egyétek meg!

 

Magyarország ebben is külön világ. A kormánypárti víruspolitika újabb lehetőséget kapott a nagy nemzeti összezárásra. Kapóra jön a mostani helyzet is. El lehet mondani, hogy nálunk már minden jó, de külföldről még bejöhet, úgyhogy össze kell zárni! Nemzetileg! Egyébként a sok – kellő nemzeti tudattal még nem rendelkező – magyar megkérdezi, hogy miért nőnek az árak az égig, miért nem vehet a gyerekének meggyet, sárgabarackot és még sok mindent, ami nem fér ki erre az oldalra.

 

Víruspolitika van ellenzéki változatban is. Jó hangosan csinálják, hogy úgy tűnjön, mintha ők lennének a kormány.

 

A víruspolitika most gondban van. Vírus már nem nagyon kéne, de ellenségkép annál inkább. Ha megszűnik a halálfélelem, ki fogja bevenni azt a maszlagot, hogy a nagytőkés cégeknek adott százmilliárdok a mi munkahelyünk megőrzését szolgálják? Ha nem kell tesztelni, hoppon maradnak a tőkés cégek, amelyek méregdrága tesztekből akartak nagy profitot.

 

Akkor viszont bizonytalanságban kell tartani az embereket! Időnként le kell zárni az egyik határt, aztán a másikat!  A médiában naponta százszor el kell mondani ugyanazt, és akkor talán mi, emberek nem vesszük észre, hogy a víruspolitika gyakorlói tökéletesen hülyének néznek bennünket, embereket.

 

Nem akarom elrontani a víruspolitikusok vigadalmát, de üzenem: észrevesszük, sőt már észrevettük, és egyre többen értik, hogy nem csak vírust kell legyőzni, hanem víruspolitikát is.

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu