VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Víruspolitika

(...) A koronavírus első napjaiban úgy tűnt, hogy az ember egészsége felülír mindent, szokásokat, törvényeket, politikát, mondván, hogy első az ember. De nyugalom, a kapitalizmusban nem kellett csalódnunk! Gyorsan kiderült, hogy vírus ide, vírus oda, a pénz a fontos, és nem az ember. A politika pedig a pénzt képviseli. Tegyük még hozzá, hogy a jog a politika szolgalólánya, és akkor már elmondtunk mindent.

Új intézmény született: a víruspolitika. No, nem azonnal! Eleinte a kormányok úgy voltak a vírussal, mint az egyszeri rabbi a paraszt libáival. Történt ugyanis, hogy a paraszt libái hullani kezdtek, és a rabbihoz fordult tanácsért. A rabbinak volt ötlete, valami szert is adott, de a libák csak hullottak. Na, hogy vannak a libáid? – kérdezte a rabbi harmadjára. Mind megdöglött. – volt a válasz. Nagy kár, szólt a rabbi, még annyi jó ötletem van!

A tőkés országok kormányai gyorsan összeszedték magukat. No. ne legyünk naivak, nem azért, hogy embertársaiknak segítsenek! Nem! Másért! Rájöttek arra, hogy ha nem csinálnak valamit, nem igen lesz választó, aki rájuk szavaz a következő választásokon. Sőt, lehet, hogy választások sem lesznek. A népharag mindent elsöpörhet.

Rájöttek arra is, hogy ez a fránya koronavírus sok mindenre jó. A politikában mindig kell ellenségkép. Nem feltétlenül létező ellenség, de valami olyan, amit ellenségként lehet felmutatni. A terrorista ideális ellenség kép volt éveken át. A terrorizmus elleni harcra hivatkozva korlátozni lehetett az emberek jogait, totális ellenőrzés alá vonni a bankkártyákát, a mobiltelefonokat, még mielőtt az emberek a demokráciát a tőke ellen fordí