kipányvázva (Gavallér János verse)
kipányvázva
sábeszdekli árnyékában
zsíros kenyért majszolva,
verandából lesve testem,
-mint jégcsapokból a vér-,
lassan elfogy minden álmom;
skalpolt Isten-otthonom
és félek, szememnek fénye
bennem vált vízeséssé,
és a könnyek özönvize
összetör minden bárkát.
Isten szórakozik, lelket lehel
pányvázott szívembe.
2020.07.15.
