VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Lesz-e új Napóleon?

„Nincs olyan proletár mozgalom (…), amely ne a pénzhatalom érdekeit szolgálta volna ki”

Ha már a Wall Street Journal is jakobinus terrort gyanít a világunkban rohamosan terjedő degenerált hisztéria mögött, akkor valóban nagy lehet a baj. És ha a történelem bizonyos ősmintázatok végtelen ismétlődése, akkor akár abban is reménykedhetünk, hogy most is eljön majd Napóleon. Ahogy ugyanis akkoriban az üstökösként felívelő Bonaparte tábornok, úgy most is csak egy új Cézár vethet véget a jakobinus őrjöngésnek. De vajon eljön-e, eljöhet-e egyáltalán Napóleon? A válasz megadásához komoly segítség lehet, ha újraolvassuk Spengler A Nyugat alkonya című könyvét, annak is leginkább azt a részét, ahol a Nyugat mint szellemi létberendezkedés végső pusztulását vagy inkább elenyészését írja le. Nem jósol, inkább hatalmas ívű vázlatot ad arról, miképpen múlik ki egy olyan grandiózus nagykultúra, mint a Nyugat. Spengler négy olyan tendenciát (ma talán úgy mondanánk, hogy „megatrendet”) fogalmaz meg, amelyek mindegyike jelen van már. Négyen vannak, mint az Apokalipszis lovasai a Háború, a Járvány, az Éhínség és a Halál, ám Spengler ennél szofisztikáltabban fogalmazza meg az ontológiai hanyatlás stációit. Az ő négy „lovasa” a politikától való általános elfordulás, sőt erősödő megvetés minden iránt, ami politika, az irracionalitás tobzódása, a valláspótlékként szolgáló ezotériák tömege és végül minden filozófiai rendszer teljes felbomlása, az értelem végső elsötétülése. Spengler úgy véli, hogy e négy fejlemény végül olyan örvényléssé kapcsolódik össze, ahonnan, mint a fekete lyuk eseményhorizontján túlról, már nincs visszatérés. A mai és jövőben várható folyamatokról elmélkedve érdemes tehát kissé eltöprengeni Spengler elgondolásain. A politikától való elfordulás azt jelenti, hogy a testileg, lelkileg, szellemileg elnyomorított tömegek lassan öszt