A MÍTOSZ SZÜLETÉSE (+ egy magvas hozzászólás)
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_ac0e7b03bdec4b6b99cf0137bdfbd0df.png/v1/fill/w_294,h_297,al_c,q_85,enc_auto/55b554_ac0e7b03bdec4b6b99cf0137bdfbd0df.png)
Alapvetően roppant keveset tudunk a mítoszok születéséről, eredetük az íratlan történelem távolába vész. Homéroszról például nem tudjuk, élt-e egyáltalán, csak az tűnik biztosnak, hogy vak volt. Most azonban, egy röpke pillanatra betekinthetünk e folyamatba, hiszen, itt és most, velünk születik egy új legenda: az Index című kiadvány halálának mítosza.
(...)
A kiadvány évek óta lejtmenetben van. Ennek kezdete visszanyúlik arra az időre, mikor a „régiek” közül néhányan felmondtak. Ez ellentmondásos hatást gyakorolt az eredményekre, például Tóta W felmondása sokat segített, de nem tudta kompenzálni Uj Péter távozását. A bevételek és az olvasottság megfeleződött, előretört a konkurencia (444.hu, 24.hu, hvg.hu stb.), a működési költségek magasak voltak a bevételekhez képest; egyszóval baj lett. Igen sok pénz, milliárdos összegek, forognak kockán. Ebben a helyzetben, ahogyan az szokás, a menedzsmentnek ötletei támadtak, melyeket a szerkesztőség, beképzelt hülyeségből, rendszeresen elutasított, sőt, még nekik állt följebb, holott – minden bizonnyal – ők dolgoztak rosszul, az olvasottság csökkenése legalábbis ezt bizonyítja.
Végül, mindenféle kalamajkák után, kirúgták az eszelős tekintetű Dull Szabolcs főszerkesztőt, mindezek hatására pedig – most úgy tűnik – a függetlenobjektív szerkesztőség kollektív harakirit követett el, és felmondott. A helyzetet az áttekinthetetlenül kusza tulajdonosi szerkezet is súlyosbítja, ahol alapítvány, Kft., Zrt. és ki tudja még, milyen vállalkozási formák tulajdonolják egymást keresztbe-hosszába és – hogy egyszerűbb legyen – ezeket adják veszik egymás között mindenféle pártállásúnak vélt pénzemberek. Mindebből csak a szerkesztőség furcsa viselkedése különös, egyébként a dolog a kapitalista logika szerint, teljesen hétköznapi és normális politikai élettel rendelkező országban az érintetteken kívül a kutyát sem érdekelné.
NÁLUNK AZONBAN ÚGY ALAKULT, HOGY A POLITIKAI ELLENZÉK NOTÓRIUS HÜLYESÉGE OKÁN, A FÜGGETLENOBJEKTÍV SAJTÓ LETT A LEGNAGYOBB ÉS LEGHATÉKONYABB ELLENZÉKI PÁRT.
Annyira, hogy az Index még saját pártot is alapított Momentum álnéven. Ugye emlékezhetünk rá, mikor az Index nevezetű királylány megcsókolta a csúf kis békát, ami ettől a hasonlóan alacsony esztétikai értékű Fekete-Győr Andrássá változott. (A Index meg mostanra döglött békává, de ez más lapra tartozik.)
A feladat tehát az, hogy mindebből kikerekedhessen a sajtószabadságot naponta eltörlő gaz Fidesz mítosza, amely most a szerkesztőség megtiport ártatlanságán keresztül akar diktatúrát bevezetni. (Már megint.)
A módszer lényege: csak semmi konkrétum!
(...)
A MÍTOSZ TÖRTÉNETE KÉSZEN VAN, MÁR CSAK AZ APRÓMUNKA VAN HÁTRA: MINÉL SZÉLESEBB KÖRBEN ELTERJESZTENI.
Ennek eszköze többek között, hogy a szerkesztőség közleményeit angol fordításban is közreadják. Ez ugye elsőre marhaságnak tűnik, hiszen aki olvassa a kiadványt, az bizonyára tud magyarul, és mi a fenéért olvasná el ugyanazt primitív angol fordításban? Rövid töprengés után rájön az ember, hogy egy udvariassági gesztussal van dolgunk. Az EU-parlament aggódó képviselőinek így nem kell drága pénzért lefordítani azt amit a felháborodott, gyújtóhangú beszédeikben majd elmondanak.
HISZEN, MINT AZT AZ INTERNACIONÁLÉBAN IS MEGÉNEKELTÉK NAGY ELŐDEIK: ÉS NEMZETKÖZIVÉ LESZ HOLNAPRA A VILÁG.
(...)
gyozo2018
Amikor Horn Gyula minden hirdetést, minden egyéb támogatást megtagadott, megszüntetett a két db jobboldali lapnak, akkor azzal indokolta, hogy tartsák el az olvasói. Ugyanakkor az ÖSSZES TÖBBI írott, képi és hangzó médium a baloldal kezében volt és maradt, zsíros állami támogatásokkal.
Azidőtájt uszított Tamás Gáspár Miklós egy egész cikkben, hogy fel kell borogatni azokat a bódékat, ahol jobboldali lapokat, nemzeti/magyar/keresztény témájú lapokat és könyveket, egyéb kiadványokat árusítanak.
Gyurcsány kitiltotta az összes állami intézményből a jobboldali lapokat (akkor is volt vagy kettő-három). De még a Ferihegyi repülőtéren és a MALÉV járatain sem lehetett kapni pl. Magyar Nemzetet, csak kizárólag kormánylapokat, balliberális lapokat.
(...)