A belaruszoknak még van mit veszíteniük
A következő napokban eldőlhet, hogy sikerül e áttörni a tüntetőknek a rendszer falán. Ez nem lesz egyszerű, hiszen Alekszandr Lukasenko láthatóan tanult az ukrán leckéből. Ezzel szemben Moszkva nem sokat, így jobb híján az elnök kitartásában reménykedik. Mi történik Belaruszban? Milyen érdekek ütköznek az ország körül? Hogyan viszonyul a fejleményekhez Moszkva? Többek között erről beszélgettünk Alekszandr Guscsinnal, a moszkvai Orosz Állami Bölcsészettudományi Egyetem (RGGU) posztszovjet térséggel foglalkozó tanszékének kutatójával.
– Mi zajlik most Belaruszban? Az elégedetlenek lázadása? Forradalom? „Színes” forradalom?
– Nem szeretem a „színes” forradalom kifejezést, mert devalválja a forradalom fogalmát. A forradalom eredetileg a társadalmi berendezkedés megváltoztatása erőszakos úton, ám ma már forradalomnak nevezünk szinte minden nagyobb, hatalomváltáshoz vezető tiltakozást. Belaruszban most széles körű társadalmi tiltakozással állunk szemben. Olyan politikai folyamatról van szó, amelyen keresztül a belarusz társadalom jelentős része, elsősorban az izmosodó városi középosztály kifejezi igényét a társadalmi, politikai változásokra.
– S milyen okok vezettek idáig?
– Több faktor együttállása. Így dolgozik egy pszichológiai, az elfáradás faktora. Nem Ázsiában vagyunk, és Alekszandr Lukasenko már mégis csak 26 éve irányítja Belaruszt. Így aztán érthető, ha sokak már változást akarnak. A második az egyébként sok tekintetben elismerésre méltó szociális rendszer gyengülése. Az egy máik kérdés, hogy ez a vidéket, a társadalom alacsonyabb jövedelmű rétegeit segítő rendszer az orosz, vagy most már részben a kínai támogatáson alapul. De ettől még példamutató a posztszovjet térségben. Az elmúlt években azonban a gazdasági helyzet folyamatosan romlik, így a szociális állam modellje is kevésbé működik, mint indulásakor, a 2000-es években. A harmadik, a közhangulat változásához vezető faktor a társadalom átalakulása. A korábban alapvetően az iparra épülő gazdaság szerkezetének az átalakulásával, a felerősödő urbanizációval új szociális rétegek jelentek meg, így mindenek előtt a nagyvárosi középosztály. Átalakulóban van az élet Belaruszban. Kialakult egy erős IT-szektor, aztán elterjedt a távmunka, amely még inkább előtérbe helyezte az internetes kommunikációt, és ehhez jött a megjelenő városi középosztály. Ez teremti meg a mostani tiltakozások közegét. Erre jön rá a generációk közötti konfliktus, hiszen látjuk, hogy az utcán szinte csak fiatalok vannak. Hibázott a hatalom is, hiszen ehhez a korosztályhoz nem tudott szólni, és nem alakította ki hozzájuk a kommunikációs csatornákat sem. Nem kereste az utat például még a sport szervezetekhez sem. Közben elkésett az alkotmány reformjával, a decentralizációval, és a hatalmi átmenetet sem kezdte el. Az ilyen helyzetben az olyan sikerek, mint az osztroveci atomerőmű beindítása, vagy éppen az, hogy Belarusz elég jól megbirkózott a koronavírus-járvánnyal, nem igazán számítanak.
(...)
