Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

GONDOLATOK NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉRE

 

Nagyboldogasszony ünnepén fülembe cseng a szentmise bevezető éneke, a gregorián dallam: Signum magnum apparuit in caelo… Nagy jel tűnt föl az égen, egy asszony, akinek ruhája a Nap, lába alatt a Hold, feje körül tizenkét csillagból korona…


Templomok jelennek meg előttem, katolikus és ortodox templomok, a Nagyboldogasszony tiszteletére emelt szentegyházak.


S ezen az ünnepen Máriára tekintve arra gondolok: az ember akkor is lehet történelemformáló, ha „csak” a feladatát teljesíti… A legegyszerűbb ember is.


A vállalásból fakad az élet. Jövő csak akkor tárul föl, ha az ember kész a bizonytalant is bizalommal elvállalni. Nagyboldogasszony ünnepe nekem elsősorban erről beszél. Egy egyszerű leány, aki igent tudott mondani az Isten akaratára, mindannyiunk számára a teljes élet példájává lett.


Mária mennybevitelének tiszteletére alapította I. András király 1055-ben – 965 évvel ezelőtt – a Balaton fölött emelkedő dombon, a Tihany-félszigeten a bencés apátságot és a templomot.
Mi az, ami az embernek jár? Adok-veszek világban élünk, számításokkal. Kiszámíthatóvá szeretnénk tenni az életet, s akkor előbb-utóbb értelmetlenné válik. Az élet nem „jár”, hanem ajándék. Amit elfogadni kell. Amire „igen”-t kell mondani. Az élet mindig kiszámíthatatlan. Nem úgy általában, hanem a saját életem. Teljesíteni az ajándékozó akaratát… Hogy egészen személyes legyek: sosem gondoltam arra, hogy ennek a Nagyboldogasszony tiszteletére emelt szentélynek leszek egy időre a felelőse. Megbíztak vele. Rám bízták. Elvállaltam. Olyan körülmények között, amikor kusza állványerdő volt a templomban, és nem volt látható az ég… Ott kellett elkezdenem dolgozni, ahol igazában nem ismertem senkit. Olyan munkát kellett végeznem, amire soha nem készültem. Amikor először néztem ki az első tihanyi reggelen az ablakomon, köd borította a tájat mindenütt. Úgy éreztem, hogy teljesen egyedül vagyok. De mégis…


Szent helye ez a magyarságnak, mondta nekem valaki, egy köztiszteletben álló ember, amikor meghallotta, hogy Tihanyba fogok kerülni. Megtapasztaltam itt ezt azóta, amikor nemcsak turisták, hanem zarándokok is jöttek és jönnek, és éneklik az Árpád-házi király sírjánál: Isten, hazánkért térdelünk elődbe…

 

(...)


Történelem formálódik minden egyszerű ember vállalása nyomán. Szükség van a hétköznapok hűségére. S a hűségnek nem egyszerűen az a gyümölcse, hogy megmaradunk, hanem ennél sokkal több. A távlatok. A jövő.

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu