Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Gyurcsányék

2020/08/18

 

„Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek. Nem lesz árokbetemetés. Zárójel lesz. Levegőtlen világ azoknak, akik megölték a magyar szabadságot."

 

Két héttel ezelőtt Gyurcsány megírta az elmúlt harminc esztendő talán legaljasabb, legveszélyesebb politikai állásfoglalását, ami mellett tilos szó nélkül elmenni. Gyurcsány ezzel a bejegyzésével ugyanis átlépte a Rubicont, s talán fel sem fogjuk még pontosan, miféle gyűlöletlavinát indított el valójában, cezaromán mondataival. Teljesen lényegtelen, s kár is találgatni, hogy éppen józan volt-e ez a „tőről metszett" demokrata, aki Vidnyánszky Attila kapcsán szabadult el, s aki nemcsak a Nemzeti Színház igazgatójának üzente meg, mire számíthat, ha visszakerülnek a hatalomba, de áttételesen minden olyan magyart is megfenyegetett, aki - Gyurcsánnyal ellentétben - nem súlyosan és halmozottan visszaeső hazaáruló.

 

Vidnyánszky Attilát a magyar szélsőliberális, bolsi politikai közösség hangadói két dolog miatt biztosan gyűlölik, egyrészt pontosan tudják, hogy korszakos zseni, másfelől elképesztő tehetségét nemzeti ügyek szolgálatába meri állítani. Ez utóbbi akad meg leginkább a torkukon nekik, akik anno ájultan tapsikoltak Alföldi Róbert szánalmasan tendenciózus és belterjes produkcióin, s elaléltak, amikor például Kukorica Jancsi - a János vitéz című darabban - a prostituáltként strichelő Iluskára egy büdös metróaluljáróban talál. Áhítatuk nyilván akkor ért fel a csúcsra, amikor a zárójelenetben János vitéz félreérthetetlenül kacsint fiú katonapajtására - egy franciaágy csábító közelségét konstatálva. Ez az ő kulturális igényszintjük, elvárási horizontjuk, amely teljesen természetes módon nem tud mit kezdeni Vidnyánszky darabválasztásaival, erős érzelmeket és katarzist kiváltó, szilárd értékalapon álló, emblematikus rendezéseivel, közéleti megnyilvánulásaival.

 

Ebbe a kulturális világképbe ugyanis kizárólag a mindent profanizáló, sárba rángató, relativizáló, lefokozó, életellenes káosz fér csak bele, s mindaz, ami tiszta, emberi, organikus, természetfeletti, netán Teremtői üzenettel bíró - pláne, ha még nemzeti és magyar is mer lenni -, na az csak elavult, náci, mucsai lehet. Ezt a kibillent világképet sikerült évtizedek kitartó munkájával piedesztálra emelniük, majd az akolmeleghez tartozó baráti kritikusokkal, katedrákra segített cinkostársakkal, féltehetségtelen megmondóemberekkel mesterségesen kanonizálni, örök hitbizományba venni, mintha legalábbis ez az öncélú, posztmodern kultúra volna az igazán európai, haladó és persze az egyedül szalonképes csapásirány.

 

Az évtizedes harc számtalan platformon zajlik, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen most kezdődött el. Persze leegyszerűsítés volna azt állítani, hogy az SZFE egy szélsőliberális fészek, ahonnan az elmúlt 30 évben kizárólag balra agymosott, kontraszelektált művészek kerültek ki, de igaz, ami igaz: sajnos csak elvétve tudni olyan tanárokról, akik a falakon kívül hagyták volna - többnyire persze erős balliberális - politikai meggyőződésüket, kötődésüket. Pontosan tudja ott ezt mindenki, csak tetteti a hülyét, játssza a független-objektívet, mint egyszeri indexes a cserkészbálon.

 

Gyurcsány szerint persze az a világ természetes rendje, hogy Hegedűs D. Géza barna esernyővel tüntikézik, a legborzasztóbb fasiszta diktatúrát kiáltva, majd megnyugszik és színész osztályának a művészet szentségéről rebeg átszellemülten. Hát persze. Ahogy Ascher Tamás is visszafogott, diplomatikus stílusáról ismerszik meg, pláne amikor aktuálpolitizálni lehet egy jót... És sorolhatnánk napestig. Ez természetesen mind rendben van Gyurcsány szerint. Meg persze az is, hogy a Vidnyánszky-félék, a mai kormányhoz közel álló értelmiségiek „ölték meg a magyar szabadságot"...

 

Gyurcsány téved, nem mi öltük meg. Éppen az ő szellemi előképei, a Tanácsköztársaság gyilkos Lenin-fiúi ölték meg először, akik a minden mindenkié hazug utópiájával mérgezték a magyar társadalmat, miközben loptak, raboltak amit értek, materiális és lelki értelemben egyaránt. Aztán jöttek a Kommunista Internacionálé fizetett ügynökei, akiknek a kezéhez átvitt és valódi értelemben is vér tapadt, akik elárulták, majd fizikai értelemben is megsemmisítették, megnyomorították magyarok millióit. Rákosi, Nagy Imre, Rajk, Gerő, Kádár, Biszku, Apró... Ez utóbbi névnél Gyurcsánynak azért derenghet valami, ha máshonnan nem, hát a családi fotóalbum megsárgult képei okán. Dobrev Klára nagypapája nyilván büszke lenne kisunokájára és „oldalbordájára", milyen szépen viszik tovább a mások vérén, verejtékén megalapozott politikai-gazdasági befolyásukat. Az elrabolt, szép villa is családi tulajdonban áll még a Szemlőhegy utcában - nem veszett az oda -, s a '80-as évek spontán privatizációjakor „okosba" megszerzett vagyonelemek is jól fialtak, ahogy Piroska néni bankja is ügyesen kistafírozta egykor a családi kádkő gyárat. Az őskomcsi Apró azt nyilván nem pontosan értené ma már, miért ez a konok, elvtelen nyugatimádat, meg az a fránya, kérlelhetetlen demokráciaféltő attitűd, de bizony változnak az idők, muszáj reálpolitikusnak lenni. Valahová, valakinek mindig el- és ki kell árulni az országot, ugye...

 

Gyurcsány rögeszméje szerint persze Vidnyánszky az, aki majd - ha újra ők jönnek - „minden értelemben földönfutó" kell legyen, mert a magyar szabadság egyik gyilkosa. Vidnyánszky, akinek valószínűleg nemhogy cége, de gyanítom, számlatömbje sem volt soha. Vidnyánszky Attila, aki európai szinten is ez egyik legkiemelkedőbb, legtehetségesebb magyar művész.

 

Mindeközben némán lapít a híres - magát demokratikusnak álmodó - ellenzéki politikusok díszes közössége. Senki sem szól. Rendkívül fejlett igazságérzetük sem jelez, nem szaladgálnak Brüsszelbe érett diktatúrát rikoltani, a jogállamiság, a szabadságjogok sérüléséről hazudozni, fasiszta közbeszédet vizionálni. Vajon hol lehetnek?

(...)

 

Az 1862-ben megjelent, A magyar nyelv szótára című könyvben, a földönfutó szócikk alatt - egyebek mellett - az alábbi meghatározás szerepel: „Helyről helyre bujdosó, kinek se országa, se hazája, száműzött, minden embertől üldözött."

 

 

A fent említettek közül valójában ki is a földönfutó?

 

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu