VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A világ zöldpártjai az ördögöt szolgálják – Somogyi Győző a Vasárnapnak

„Nem lehet ingyen sem energiát, sem élő erőt lopni a teremtésből. A Paradicsomban még úgy volt, de az ember úgy döntött, hogy a saját útjára lép, és onnantól a verejtéket, a fizikai munkát nem lehet megspórolni” - mondta a Vasárnapnak adott interjújában a Kossuth-díjas grafikus, Somogyi Győző. A Nemzet Művészével az ökológiai megtérés szükségességéről beszéltünk.

– Évről évre egyre nagyobb természeti katasztrófák történnek, a nagyobb államok befolyásos vezetői mintha mégsem vennék eléggé komolyan a veszélyeket, a globális felmelegedést. Milyen jövő elé néz így az emberiség?

– A Biblia a lehető legpontosabban leírja a világ működését: a Teremtő paradicsomot hozott létre, egy csodálatos, önmagát kijavító, önfenntartó rendszert: a kozmoszt, a Földet, az életet. Van azonban egy ellenerő, amely a teremtés elpusztítására tör. Megsemmisíteni ugyan nem tudja, alkotni sem képes, ugyanakkor azzal kecsegteti az emberiséget, hogy a teremtett világot – ami szerinte hibás, rossz – megsemmisíti, és egy jobbat hoz helyette létre. Tulajdonképpen ebben a körben forog az ökotörténelem, az ember és a természet viszonya. Amikor manapság környezetvédelemről beszélnek, akkor már réges-régen kívül állnak azon a mindent átfogó, globális korszemléleten, amelyet csakis a vallások képesek nyújtani. Nemcsak a kereszténység, hanem minden más világvallás is hasonló tanítással rendelkezik. Ma az emberiség vezetői mindig csak egy-egy részproblémát látnak. Ezeket általában rövid távú politikai érdekek mentén fogalmazzák meg. Pedig csak egy átfogó szemlélettel, vallásos világképhez való visszatéréssel lehetne megállítani a bioszféra és vele együtt az ember pusztulását.

– Mikorra tehető ennek az önpusztító szemléletmódnak a megjelenése? – Nem lehet pontos dátumot mondani, talán a reneszánsztól. A felvilágosodástól kezdve egyértelművé vált, hogy a fehér ember letért arról a vallásos világkép kijelölte útról, amit addig, jól-rosszul, de követett. A felvilágosodással az európai ember szakított az Istennel, és saját szabadságára és értelmére hivatkozva megpróbál a teremtett világnál jobbat és szebbet létrehozni. Csak az a baj, hogy ebben éppen a rombolásig jutott el… Az ipari forradalom, a polgári rendszer, a tudomány és a technika ígéretei nem váltak valóra. A 20. században ugyancsak ezt történt. A „világmegváltó” eszmerendszerek – például a kommunizmus – látványos ígéreteiből nem valósult meg semmi. Mindegyik kísérlet az élővilág és az ember egyre nagyobb mértékű pusztulásához vezetett.

Ma a világot irányító erők elhitetik az emberiséggel, hogy haladunk a földi paradicsom felé; hogy az általunk érzékelt problémák, mint a klímaváltozás, a járvány, az élővilág pusztulása, csak kis problémák, amelyeket a tudomány és a technika fejlődésével az emberiség ki tud majd javítani… Holott ezek alapvető rendszerbeli hibák.

A fejlődés iránya és célja, hogy a teremtett világot lebontsák és egy ember alkotta – de egy magasabb pusztító erő által sugalmazott – kísérletnek tegyék ki a teljes emberiséget. Úgy látom, a világ minden vallása tisztában van a teremtett világ fontosságával, illetve tanítja annak védelmét. Éppen ezért a világpusztító erő első számú ellensége az istenhit.

– Hogyan történhet meg egy ilyen felsőbb erő által sugalmazott pusztítás? – A bibliai leírás szerint az ember mindig áldozat. A sátán az, aki bűnbe viszi, félrevezeti az embert. Az ember mindig jót akar, jót szeretne. Az ártatlan Ádám és Éva sem gondolta, hogy tettükkel kiűzetnek a Paradicsomból, s mindezzel a modern ember is így van. A hírközlőeszközök ma a sátán kezében vannak. Mondhatnám, hogy a meccs az ördögnek áll… Mindez magának a világot irányító erőknek a pusztulásával is jár, annyi esze azonban nincs a sátánnak, hogy mindezt felismerje.

– Évtizedek óta él Salföldön, ahol egyéni gazdálkodóként tevékenykedik. Mikor döntött úgy, hogy elhagyja a városi létformát? – Vallásos nevelésben részesültem, teológiát végeztem, sőt doktoráltam is belőle, tehát az imént vázolt világhelyzettel mindig is tisztában voltam. Már a ’70-es évektől részt vettem az akkor induló zöldmozgalmakban. A Duna Kör, a SZETA [Szegényeket Támogató Alap] alapítója voltam. Reménykedtem benne, hogy ezek a zöldmozgalmak egy világméretű fordulatot hoznak létre, és az emberiség visszatér a tudomány, a technika, illetve az ateizmus előtti világrendhez. Történész végzettségem van, világosan láttam, hogy az emberiség sok tízezer éves történetében csak az utolsó kétszáz év zajlik egy ateista világkísérlet jegyében. A kozmosz történetében ez csak egy nyúlfarknyi rész – mégis hatalmas méreteket öltött a pusztítás.

A zöldmozgalmak tapasztalatai alapján úgy láttam, hogy az egyéni döntés és életmódváltás elkerülhetetlen. Megmosolyogtató, amikor a városi „zöldek” az utcán kiabálnak és tüntetnek, közben meg ragaszkodnak a maguk városi, fogyasztói életformájához. Magában az életformában kell egy jelentős változást létrehozni. Én magam is a fővárosban születtem, de eljött a pillanat, amikor elhagytam a városi létet, és egy falusira cseréltem. Amikor a feleségemmel ideköltöztünk Salföldre, akkor döbbentünk rá, hogy a magyar falu és a magyar paraszt teljesen paradicsomi módon élt! Környezetbarát módon, harmóniában létezett a természettel, nem termelt szemetet, mindent felhasznált. Nem kell tehát Ádámig és Éváig visszamenni, elég ha belegondolunk, hogy nagyszüleink milyen életmódot folytattak.

A 20. század közepéig egész Kelet-Közép-Európában zöld termelési mód és környezeti forma uralkodott.

Ahogy a feleségemmel megérkeztünk a faluba, láthattuk, hogy ez a világ a szemünk láttára pusztul el. Az említett erők gyakorlatilag megsemmisítették a parasztot mint emberfajtát, azt a valakit, aki együtt élt és együtt lélegzett a természettel. Akkor döntöttük el, hogy ha már egy tehén sem bőg és egy kakas sem kukorékol a faluban, akkor nekünk kell ezt a lehanyatló zászlót felemelni. Megpróbáltuk megtanulni a hagyományos, önellátó paraszti életet. Nemcsak falun élünk – mint az agglomerációba kiköltözött emberek –, hanem a falusi életformát is próbáljuk helyreállítani.

Ebben voltak nagyszerű pillanatok, felemelő sikerek. Most úgy látom, hogy

az egyén létre tud hozni egy Noé bárkáját, ahol magát, családját és állatait átmenti, de a világtrendeket egyetlen ember nem képes megfordítani.

Istenre kell bízni a komoly beavatkozást beavatkozik. Sajnos azt kell mondanom: most már egy katasztrófa kell ahhoz, hogy az emberiség meggondolja magát. Az ember persze azért is imádkozik, hogy minél kisebb legyen ez a csapás.

(...)

A dolgok nem lehetnek reménytelenek, hiszen a Teremtő Isten nem azért hozta létre ezt a csodát, hogy engedje elpusztulni: ugyanakkor a szabadságunkat nem korlátozza. Ebből kifolyólag ezt a folyamatot csak mi, emberek tudjuk megfordítani.

(A kép forrása: itt.)

Tovább a cikkhez

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu