Az 1990-ben elmaradt elitváltás tragikus következményei
Magyarországon utoljára 1944 és 1953 között volt elitváltás. A második világháborúig regnáló elit eltüntetését már a megszálló németek és a nyilasok is megkezdték, majd a Vörös Hadsereg és a kommunisták fejezték be. Az ötvenes évek elejére gyakorlatilag eltűnt a korábbi Magyarország teljes politikai, kulturális, gazdasági elitje, a helyi társadalmi elitek nagy részével, a falvak és kisvárosok tekintélyes embereivel, önálló egzisztenciáival együtt. Vagy megölték, vagy mindenüket elrabolták és bebörtönözték őket, sokszor a családjukkal együtt, vagy a kirablásuk után minden társadalmi szerepvállalásból kiparancsolták őket és elüldözték onnan, ahol ismert emberek voltak. A kommunisták teljes elitcserét hajtottak végre.
Az elitcsere következménye persze az ország teljes lezüllése volt, gazdasági csőd és szinte minden társadalmi alrendszer működésképtelenné vált, kivéve a terrorszervezeteket, mert azokat, úgy látszik ösztönösen és „hatékonyan” képesek voltak működtetni azok az elmebeteg szadista tömeggyilkosok, akik a kommunista párt derékhadát és elitjét alkották. A konszolidálódó Kádár-rendszer elfelejtette velünk, hogy a hatalmi elitjének jelentős része eredetileg rablógyilkos volt. Ahogy azt is, hogy kulturális elitje és értelmisége szinte teljes egészében végig asszisztálta a rendszer terrorját, azzal egyetértett és azt a saját előrejutására használta fel.
(...)
A teljes elitváltás a magyar kulturális hagyomány szinte teljes megszakadását eredményezte, amit a hatvanas években a téeszesítés következményeként a teljes magyar paraszti kultúra pusztulása is követett. (...) A kommunisták is vidéken döbbentek rá a saját jelentéktelenségükre, ugyanúgy, ahogy mai utódaik, a liberálisok is a vidékben, nem városiakban találják meg a fő ellenségüket.
(...)
