ISTEN IMÁJA: A ’VISSZATEREMTŐDÉS’ ÚTJA (id. Deli Mihály hagyatékából)

2020. szept. 20.

ISTEN IMÁJA: A ’VISSZATEREMTŐDÉS’ ÚTJA

(id. Deli Mihály hagyatékából)

„Akik valaha is megkérdőjelezték az imák szerepét életünkben, azokat szelíd mosollyal elhajtottam, mint a legyeket szokták. Utóbb már beszélni sem voltam hajlandó az imáról, ami lusta és erőtlen opportunizmusnak tűnhet. Nem akarok senkit megtéríteni, sőt, szelíd, kárörvendő fatalizmussal nézek utánuk: az út adott, a kaland nemesít, – szent találkozások várnak mindannyiunkra. Időnként kéretlenül is imádkoztam megvilágosodásukért, majd váratlanul megkondult a hátam mögött egy harang: vajon Isten imádkozik-e értük, s értünk? Egyáltalán: imádkozik-e Isten?! Frivol és blaszfémikus a kérdés, pedig kapcsolatunk oda-vissza érvényes. Egymás iránti felelősségünk azonos. Ha elgondolkodunk azon, hová jutnak imáink, nem csak tükörbe nézünk, de tükröt is mutatunk. Teremtettségünk közös gondunk, felelősségünk, munkánk. Mindenféle igyekezetünk Isten aggodalmával megegyezik? Ugyanazt imádkozzuk? Egyet akarunk? Egyszer csak eleresztettük egymás kezét, s azóta imák gomolygó ködén át keressük a stabil pontot. Bizonytalanságunk valószínűleg addig tart, amíg a halál partra nem vet; imáink akkor összecsengenek. – No, de meglephetjük-e a Mindentudó Istent ’szabad akaratunkkal’? Vagy helyette imádkozunk? Elbírjuk-e a teremtés erejét? Vagy csak elviseljük? Tetteink, kimondott szavaink, óvatos/törekvő álmaink helyi értéke rangra emelkedik-e? Vagy elveszejt, alámerít? – ’Visszateremtődésünk’ imája végül beteljesül? – Magunkban kell keresnünk Istent, sehol máshol. A belső végtelen a mi hazánk! Vesztünk arra tart.

IMÁCSKA ÚT KÖZBEN

Az Úr vagy, Istenünk!

Meghajolunk előtted

Feléd közeledve, visszakívánkozva

igyekszünk megfejteni szándékaidat

Adj erőt és jeleket, hogy megérthessük teremtésed lényegét –

Miért hasítottál ki magadból, ha visszavársz?! Miért cifrázod tudatunkat?!

Hatalmad van arra, hogy elveszíts, vagy megments az elveszéstől

Segíts visszatérni / mi bánt? / játék ez, mely kínoz, csiklandoz?

Egymásért vagyunk / tetteim: dolgaid

Bűneim/erényeim hídján táncolok

Neked kell döntened felőlem