Ne mutogassanak másokra! Tisztelt Olvasó!
Történt, hogy egy honi zsidó lap főszerkesztője (Kőbányai János) igencsak kiakadt azon az ellenzéki összefogáson, amely tántoríthatatlanul kiáll egy ízig-vérig antiszemita politikus, jelesül a jobbikos Bíró László mellett. Ilyesféle, a balliberális táborban szokatlan kijelentésekre ragadtatta magát: „Ezen az áron nem kell a kétharmad megszüntetése!” „Bíró László őszinte megbánása azzal válik hihetővé és megbocsájthatóvá, ha az okozott kárt jóváteszi. Indulásként minden közfunkciójából szálljon ki.”
Írását több „független-objektív”, leginkább hamisítatlanul balliberális sajtóorgánumnál is megpróbálta megjelentetni, de nem járt sikerrel. Sem a HVG-nél, sem az Élet és Irodalomnál, sem a Népszavánál, sem az újonnan indított Telexnél. De még a Válasz-Online-nál sem. Mígnem az ugyebár identitászavarba került Index megszánta, s közölte írását.
Ennek köszönhetően tudhatjuk, hogy kik utasították el, de azt is, hogy milyen megjegyzéssel. Vissza-visszatérő ürügy a „már foglalkoztunk a témával”, de elhangzik az is, hogy „nincs benne semmi új”. Én ellenben úgy vélem, hogy a szivárványkoalíciós tábor szócsöveinek egyszerűen nincs elég bátorságuk ahhoz, hogy szembe merjenek nézni azzal a jövővel, amelyben maradna a kétharmad. Nekik ilyen áron is – a legsötétebb politikai, erkölcsi züllöttség – árán is kívánatos a fideszes keresztény-konzervatív, hazafias világ megbuktatása. Ennek aztán semmi köze sincs már az elvszerűséghez, a sajtó- és szólásszabadság eszméjéhez, a szent liberalizmushoz.
Ugyanaz az végtelen alantasság, gátlástalanság, cinikusság jellemzi őket, mint a hajdani kommunistákat, amikor a kisnyilasokat használták fel a piszkosmunkák egy részének elvégzéséhez, a nép megfélemlítéséhez, hatalmuk megszerzéséhez és megőrzéséhez.
Holott e kétszínű cenzorok bőven kifogásolhattak volna olyasmiket is Kőbányai írásában, amik valóban indokolttá tehették volna a megjelentetés visszautasítását. Például ezt a gondolatfutamát: „Miért kellene a zsidóknak – egy hasonló kirekesztő szavak következményeként elpusztított nép töredék túlélőinek – éppen a keresztény bocsánatkérést elfogadnia? Ők nem keresztények – azonosságukért, azonosíthatóságukért kétezer éven keresztül súlyos árat is fizettek. Igazolhatóan lejudapestezett zsidóként pusztították el őket, mégpedig igazolhatóan keresztvízzel meghintettek által.” (kiemelés tőlem – vdgy)
Meghaladná e rövid jegyzet kereteit, hogy bizonyítsam vagy bizonygassam Kőbányai ebbéli súlyos tévedését; s hogy figyelmeztessem akár őt, akár bárki más zsidót arra, hogy az efféle hamis általánosítások nem kevésbé károsak a magyar nemzet egésze – egészséges közös életvitelünk – szempontjából, mint a Bíró-féle – a zsidókat oktalanul kipécéző – gyűlölködések.
Ilyesféle gondjaik azonban a visszautasító cenzoroknak egyáltalán nem támadtak. Nyilván egyikük sem adhatott mást, csak mi lényege.
Voltaképp nincs is ezzel semmi baj. A saját identitásuk őrzése, úgy vélem, belefér a sajtószabadságba. A kétszínűség azonban nem. Ne mutogassanak másokra se javíthatatlan kirekesztők, se megrögzött cenzorok, tisztelt Olvasó!
