Az embernek le kell „földelnie” magát – Heinczinger Miklós (Misztrál) a Mandinernek (+ videó)
„A »csatlakozás« a fő kérdés, hogy tudunk-e csendben lenni.” Heinczinger Miklóssal, „Mikával”, a Misztrál együttes tagjával beszélgettünk a tanyasi létformáról, a Börzsönyről, az erdő hívásáról, a zene és az alkotás lényegéről.
(...)
– Mennyire nehéz húsz éven át egyben tartani egy zenekart?
– Olyan ez, mint egy házasság. Egy második házasság. Néha könnyebb, néha nehezebb. Ez egy szimbiózis. Csak akkor működik, ha együtt lélegzünk. Sokat beszélgetünk egymással. Most kevesebbet ugyan, de tudunk egymásról, ismerjük egymás problémáit. A barátság nagyon fontos ebben.
– Hosszú ideig munka mellett zenéltél. Hol volt az a pont, amikor a zenélés főállássá vált nálad?
– 2008 végén megszűnt az akkori munkahelyem. Nem voltam jó passzban. Kérdeztem is a Jóistent akkoriban, hogy tényleg ezt kell-e csinálnom. Azután nem sokkal később nem volt hol dolgoznom. 2009 elején született meg a Gyöngyöt az embernek című dal, Kárpáti Tibor versére és onnantól eldöntöttem, hogy nem csinálok mást mellette.
– Mennyire rögös út ma Magyarországon csak zenélésből élni?
– Ma Magyarországon csak egyvalamiből megélni rögös út. Ha csak nem bankár az ember. Nem könnyű, de szép. Hálás vagyok a Teremtőnek, mert azt csinálom, amit szeretek. Hívják a zenekart, hívnak engem is mindenfelé, nem panaszkodom.
– Az utóbbi fél évben – a járvány miatt – még rögösebbé vált az út.
– Hát nem könnyű. Amikor nem láttuk egymást már egy hónapja a zenekar tagjaival, csináltunk egy konferenciahívást, mindenki leült egy üveg borral a képernyő elé és beszélgettünk. Megmutattuk egymásnak a dalkezdeményeket és csináltam egy kis stúdiót itthon is. A próbafolyamat többé-kevésbé áttevődött az online világba. Baráti segítségek is kellettek ahhoz, hogy ezt az időszakot átvészeljük. Előfordult több olyan helyzet is, amikor egy már lekötött koncertem tiszteletdíját előre átutalták azzal, hogy ha majd elmúlik ez az egész, megtartom a koncertet. Azóta sikerült ezeknek a meghívásoknak eleget tennem.
– Elég rendhagyó hozzáállás, nem nagyon jellemző a zenei világban.
– Azt kell mondanom, hogy az én „buborékomban” nem. Ha tudok, segítek, és ha a barátaim tudnak, akkor ők segítenek nekem. Kisegítjük egymást. Ez a buborék szerintem elég nagy, de ott ez így működik. Így tud csak működni.
– Van egy kedvenc dalom tőled, a Ködös évszak előtt.
– Az is egy „kapott” dal. A közeli erdőből hoztam magammal. Áprily Lajos versei 2011-ben robbantak be az életembe. Egyszer kimentem az erdőre, leültem és hallgattam a csendet. Hazajöttem és találomra levettem egy könyvet a polcról. Egy Áprily-kötet volt, ami ennél a versnél nyílt ki. A többi Áprily-dalom is mind így jött. Ezért mondom, hogy kaptam ezeket a dalokat.
Heinczinger Mika/Áprily Lajos: Ködös évszak előtt
– Ez az alkotási folyamat hasonlít arra, ahogy az archaikus társadalmakban a sámán híreket hozott a túlvilágról. Mintha a modern világban az alkotó ember maradt volna ilyen hírhozónak.
– Minden ember alkotó. Csak az a kérdés, hogy mit alkot. Ha a feleségem a levest nem szeretettel készíti el, akkor az nem lesz olyan. Ez is lehet egy üzenet, egy szépen megterített asztal is például. Egy jól elkészített hangszer is. Bármi, amit odafordulva, alázattal készítünk el.
(...)
