VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Kajdi, Nagy, Enyedi és a többi rettegő

Azt mindig nagyon sokra tartom, amikor se életükben, se művészetükben, se előrehaladásukban, magyarán szó szerint semmiben sem hátráltatott emberek – ez egyébként teljesen természetes egy keresztény-konzervatív kormányzás során – időről-időre előadják a hattyú halálát. Vélelmezem, hogy ebben elég jelentősen benne lehet annak a körnek a passzív-agresszív elvárása is, amely természetesen mindenkor független és objektív, ha baloldali kormányzást tapasztalnak – és a szabadságjogok előretolt helyőrségei, amennyiben jobboldali vezetés működik Magyarországon.

(...)

Vagy itt van Enyedi Ildikó, aki sok százmillió forintot kapott az önkénytől, amit víziói szabad megvalósítására fordíthatott – propagandára illik ennyi pénzt adnia egy diktatúrának, ugye –, de elsők között találkozhattunk vele az SZFE-tüntetéseken. Nagy Ervin, a másik híres elnyomott, a Kincsem című, minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmjének főszereplője (és állandó résztvevője további filmeknek és sorozatoknak), amint arról értekezik, hogy a szellemi elittel kezdett ki a kormányzat, és ennek meglesz az eredménye. És ugyanő volt az is, aki azzal fenyegetett, hogy itt bizony a kreatív energiák elszabadulása várható, ha a kormány nem úgy táncol, ahogy a színészek fütyülnek. Nagy Ervin egyébként annyira független, hogy amikor egy filmfesztiválon vett részt pár évvel ezelőtt – biztos valami hibásan kiállított repülőjegyet adott neki a diktatúra –, azt nyilatkozta, ő a maga részéről sokkal jobban érezné magát, ha Bajnai Gordon lenne a miniszterelnök.

Oké, ezt az egyet el is hiszem.

Csepűrágóinknak azt kéne megérteniük, hogy mi – szemben a baloldallal – egy pillanatig sem várjuk el, hogy a támogatásért cserébe baráti legyen a hangnem. Azt sem, hogy kacagány meg műbajusz kerüljön a színpadra, habár Freud keményen dolgozhatott Máté Gábor fejében, mikor kiderült, hogy a színigazgatónak alles zusamenn ennyit jelent a magyarság. Nem, a konzervatív réteg mindössze annyit vár el, hogy ha már milliárdokkal támogatjuk a művészetük megvalósítását, akkor hülyeségeket azért ne beszéljenek. Mi még azt a kérdést sem tesszük fel, amit ellenkező esetben ők örömmel tennének, miszerint ha a foci dotációját egyfelől lehúzzuk, mert veszteséges, akkor milyen alapon támogatjuk és tartjuk szentnek és sérthetetlennek a színházak támogatását, amelyek szintén nem arról híresek, hogy magukat eltartanák.

Annyi pénzt kapnak a kedvteléseikre, amennyit csak akarnak. Nem kell hálálkodni, de az mindennek a teteje, hogy milliárd és milliárd közpénzforintok halmain heverve veszik fel az áldozati pózt.

És itt van nekünk a legújabb szenvedő, Kajdi Csaba. Ő Gulyás Márton vlogjában nyilatkozta azt, hogy mivel az édesapja a ‘80-as években az Interag részvénytársaság igazgatója volt, édesanyja pedig a Vasas Szakszervezet nemzetközi osztályvezetője, így szabadon utazhatott Nyugat-Európában és – most figyeljenek – nem sokat érzékelt abból, hogy Magyarországon diktatúra van. Ellentétben a jelenlegi helyzettel, mert most, na most aztán jobban érzi az elnyomást, mint akkor.

Ó, hát már mindent értek! Milyen meglepetés, micsoda nem várt fejlemény, hogy az impexes család sarja nem sokat érzékelt a ‘80-as évek borzalmából. Napjainkban, amikor mindenki elmehet Ausztriába, Franciaországba és nincsenek lezárva a határok a hétköznapi emberek előtt, immár fojtogatóan érezhető a diktatúra bűzös lehelete.

(...)

Tovább a cikkhez

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu