Nevén nevezni
FRANCIAORSZÁG – A HŐSIESSÉGE ÁLDOZATA?
Miről szól az eset, amely a közelmúltban felbolygatta a francia közvéleményt? Még februárban történt, hogy a párizsi polgármester, Anne Hidalgo jelenlétében a Vosges térhez közeli volt kaszárnya mellett felavatták az Arnaud Beltrame-kertet. Ez dicséretes tett, különösen, hogy a főváros egyik központi és elegáns helyén neveztek el az ezredesről egy területet. Aztán teltek-múltak a hetek-hónapok, a koronavírus-járvány miatt kijárási tilalommal fűszerezve, és valakinek egyszer csak feltűnt az a piciny tábla, amely azt hirdette, hogy kinek a nevét viseli ez a kert, ha múlik az idő, a következő nemzedékek is tisztában legyenek ezzel. Ez a szöveg olvasható rajta:
Arnaud Beltrame-kert 1975–2018 Csendőr ezredes Meggyilkolták 2018. március 23-án Trèbes-ben (Aude megye) elkövetett terrorista akcióban A hősiessége áldozata
Az utolsó mondat verte ki a biztosítékot számtalan egyszerű embernél, politikusnál, közírónál, de még nyelvészeknél is, akik számára tettével Beltrame igazi francia hős volt. Valóságos sértésként fogták fel az odabiggyesztett utolsó szavakat. Mintha ezzel a megjegyzéssel lefokozták volna bátor és önfeláldozó cselekedetét. Mi az, hogy hősiessége áldozata? Hősködött, aztán kicsit rosszul sült el? A párizsi polgármesteri hivatal azzal védekezik, hogy minden szót egyeztettek a családdal, ráadásul Hidalgo polgármester asszony is részt vett az eseményen. Ez valóban így volt, az elhunyt ezredes idős édesanyja járt bent a hivatalban, aki annyira meg volt hatódva a meghívástól, hogy mindenre rábólintott, amit elé tettek. Ez csak most derült ki, amikor erről tájékoztatta a Le Figaro napilapot Cédric Beltrame, az elhunyt csendőr bátyja. Korábban arról állapodtak meg az édesanyjával, hogy két zárómondat közül választják ki, hogy melyik szerepeljen majd a táblán: „Meghalt az iszlám terrorizmus ellen küzdve” vagy pedig „Az iszlám terrorizmus áldozata”. Aztán egyik sem lett.
Miért lovagolunk két szón, hát ilyen kicsinyesek vagyunk? Azért, mert ez rávilágít Franciaország jelenlegi állapotára. Lehet tekergetni így és úgy, de az iszlamizmus és a nyugati kultúra most vívja háborúját, mégpedig Európában. A Nyugat még magát a tényt sem akarja elismerni. Ezért tesz meg mindent Párizs kulturális főosztálya, nyilván felsőbb utasításra, hogy mindenféleképpen kerülje el az „iszlám terrorizmus” kifejezést. Nehogy már megsértsék az érzékeny muzulmán lakosságot, ráadásul közeleg a helyhatósági választás. A szavak szintjén kezdődik minden benyomulás. Aki uralja a közbeszédet, és olyan cikornyás kifejezéseket használ, mint a megemlékező tábla kiagyalói, eleve feladja a küzdelmet.
(...)
