MIRŐL ISMERSZIK MEG A MŰVÉSZ
A divat, az öltözködés és a művészet immár belopta magát a politikába is. Olvasom, hogy Lakatos Márk, az ismert közbuzi, kritikával illette Dúró Dóra honanyát, mely kritika során többek között „oszlopalkatúnak” nevezte és ruházkodási stílusát pedig „butik stílusúnak”. Azt érteni vélem, hogy a honanya nem tetszik neki, hiszen a buziknak, fő szabály szerint, nem tetszenek a nők. Talán Dobrev Klára lehet a kivétel, mert rajta nem látszik. Úgyszintén fő szabálynak tekintették, hogy nem lehet valakit a testalkata miatt kritizálni, mert az nem illendő – eddig legalábbis. Engem viszont most Lakatos felmentett ez alól, hiszen ha ő megengedheti magának, akkor én is. Annál is inkább, hiszen ő „művész”, „influencer” „stylist” és még mit tudom én, miképpen nevezik el magukat szakmák szerint a buzik.
Így tehát nyugodtan és előzetesen kijelenthetem, hogy Márk egy rendkívül undorító kövér buzi, aki a legjobb lenne, ha elásná magát, ahelyett, hogy mutogatja. Nagy teher ő az amúgy is támadás alatt álló közízlés számára. Ám jelen fogalmazásunk tárgya nem a művész(nő?) külsejével, hanem a „művészetével” kíván foglalkozni, mert az is közutálatra ad okot. Lássuk hát.
Zárójel. Sohasem értettem, hogy a buzik miért utaznak a szépségiparba, mely azért mégiscsak elsősorban a hölgyeknek szól. Honnan a fenéből gondolja azt magáról egy buzi, hogy tudja: milyen is egy szép nő? A női szépség nem kizárólag esztétikai kategória. Sokkal több annál, ezért is használjuk rá a vonzó kifejezést. Mármost a nevezetteket nem vonzzák, az biztos, így aztán csak találgathatják, hogy mi vonzó és mi nem. A leggyakrabban természetesen nem is találják el, elég csak hősünk munkásságát tekinteni. Zárójel bezárva.
(...)
A fentiek megtekintése, mi több, átélése után óhatatlanul elgondolkodik az ember az idők és az erkölcsök változásán. Nem oly régen ezeket a képeket még nem lehetett volna közzétenni általános, össznépi felháborodás nélkül. Lakatos és a hasonszőrűek aberrált ízlése, viselkedése szigorúan magánügy lett volna. Ma már tűrnünk kell, mert a buziknak áll a világ. A jelmondat úgy szól, hogy mindenki azt szeret, akit/amit akar, ám ez fordítva már nem igaz, nem azt nem szeretjük, akit/amit akarunk. Sajnálatos módon köteleznek bennünket, hogy elrejtsük undorodásunkat, mert undorodni tilos.
Akkor legalább röhögjünk rajtuk.
