VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A civilizációért folyik a harc

„A szabadság és egy sötét, újpogány kor között lehet választani” – vallja Dennis Prager amerikai konzervatív véleményvezér. A nézők százmillióit elérő PragerU videóoldal alapítóját, a Mathias Corvinus Collegium vendégét az elnökválasztásról, a jobb- és a baloldal konfliktusáról, a rend és a káosz küzdelméről kérdeztük.

(...)

– Hogyan jellemezné az elnökválasztást?

– Zűrzavarként. Ezt mondtam fél évvel ezelőtt is, amikor már tudtuk, hogy az amerikai történelemben először több tíz millió szavazólap lesz kiküldve az embereknek postán anélkül, hogy ezt igényelték volna. A demokraták tudták: ez teremt nekik lehetőséget arra, hogy manipulálják az eredményeket. Az egyik barátomnak két lánya van, ő Los Angelesben él, a lányai pedig már rég Texasba költöztek. Két-két szavazólapot kaptak: Los Angelesben és Texasban is. Mindkét hölgy kétszer is szavazhatott volna, és az esetük nem egyedi. Az egyik műsoromba valaki betelefonált azzal, hogy a halott édesanyja is kapott szavazólapot. Aki valahol feliratkozott, és van postacíme, kapott szavazólapot. Mindaz, amihez a baloldal hozzányúl, tönkremegy, ez Lenintől máig így van. A rendszert azzal is pusztítják, hogy engedték a szavazást hat héttel a választás napja előtt elkezdődni. Vagyis Amerikában nincs többé választási nap, hanem választási hónapot, sőt másfél hónapot tartunk. Szerintem ez is döntőnek bizonyult. Az elnök kampánya a választás előtti napokban új lendületet nyert, ám ez későnek bizonyult azok esetében, akik már leadták a voksukat.

– Hosszas jogi eljárások és szavazat-újraszámlálások elébe nézünk?

– Vélhetőleg igen. Egy The New York Times-os újságíró, aki a választási híradások egyik guruja, a választást követő napokban kitweetelte, hogy több mint huszonháromezer szavazat érkezett be Philadelphiában, és mindegyiket Bidenre adták. Valaki frappánsan megfogalmazta, hogy ezt még a diktátorok is megirigyelnék.

– A főáramú média és az emberek jelentős része mégsem hiszi, hogy csalás történt volna.

– A The New York Times címlapon hozta le, hogy „Trump alaptalanul csalást ismételget, miközben a hátránya egyre nő”. Ez már nem hírújság, hanem baloldali véleménylap.

(...)

– Évtizedek óta aktív az amerikai közéletben, ragaszkodva ugyanazokhoz az erkölcsi sarokkövekhez egy erkölcsileg egyre relativistább világban. Mi tartja a pályán?

– Hiszem, hogy Istennek tartozunk elszámolással. Másrészt hatalmas erőt merítek a családomból, a barátaimból, a munkatársaimból és a közönségemből. A jó embereket három csoportra lehet osztani: akik harcolnak, akik segítik a harcolókat, és akik nem tesznek semmit. A legtöbb jó ember sajnos az utóbbi tábort gyarapítja. Pedig ha valaki már segít a harcot vívóknak, ugyanolyan fontos, mint a harcosok maguk. Én harcos vagyok, ilyen a karakterem. A Normandiában Amerikáért és a szabadságért életüket áldozó fiatalokhoz képest nekem nem halnom, hanem élnem kell ugyanezen értékekért: a szabadságért, az „etikus monoteizmusért”, amely szerint van egy Isten, aki azt várja tőlünk, hogy jók legyünk. Mindez bőven elég ahhoz, hogy valaki erős maradjon.

– Ha a tízparancsolat az emberiség egyetemes erkölcsi kódexe, hogyhogy nincs jelen erősebben a közéletben?

– Az emberek azért nem a tízparancsolat szerint élnek, mert az az Isten, aki megmondta nekünk, hogy hogyan éljünk, számukra visszataszító. „Ki mondhatja meg nekem, hogyan éljek? Ezt én tudom a legjobban, egyszerűen követem, amit a szívem diktál!” A Biblia pedig épp azt hangsúlyozza szüntelen, hogy ne kövesd a szíved, az a legrosszabb tanácsadó abban, hogy mi a jó és mi a rossz. Ez annak a totális elutasítása, hogy van egy irányítója az életünknek. „Én vagyok az életem ura” – ugyanazt szajkózzák, amit a kígyó az édenben megígért Ádámnak és Évának, hogy ők lesznek jónak és rossznak az ismerői, nem Isten. Az emberek erre vágynak, istenek akarnak lenni. Nekem ez nem áll szándékomban.

– Napjaink egyik leghevesebb erkölcsi vitája az abortusszal kapcsolatos. Vajon miért kapott ekkora kulturális jelentőséget? Valóban az emberi jogok központi eleme?

– A PragerU egyik ötperces videójában beszéltem az abortuszról. Nem említettem Istent, a Bibliát, a hitet – egyedül az értelemre hagyatkoztam. A baloldal szerint a tudományt kell követnünk, de igazából nem a tudomány szerint él. Ha ezt tenné, tudná, hogy az abortusz helytelen dolog. Ugyanis már a fogantatásunkkor emberek vagyunk – ezt nem a Biblia, a katolikus vagy a protestáns egyház és nem is a judaizmus állítja, hanem a tudomány. Mi más lenne, ami megfogant, ha nem ember? Önkényes dolog kiválasztani egy dátumot arra, hogy a magzat mikor válik emberré. Mégis mi lenne előtte, pattanás, fertőzés? Micsoda? Az egész nyelvezet problémás: „egy nő azt tesz a saját testével, amit akar”. Ezzel ki ne értene egyet? Azonban akivel várandós, az nem az ő teste, csupán az ő testében van. Józan ész kérdése, hogy az abortusszal erkölcsi probléma van, ennek belátásához még Istenben sem szükséges hinnie valakinek. Nem vérfertőzésről vagy nemi erőszakról beszélek, az abortuszok 99 százaléka ex post facto fogamzásgátlás. Ez mégis hogyan indokolható erkölcsileg, ha olyan sok ember vár az örökbefogadásra? Nekem is van egy örökbe fogadott gyermekem.

(...)

– Helyre lehet még állítani a szólásszabadságot a Nyugaton?

– Csak azok tudják visszaállítani, akik küzdenek érte. Ha a konzervatívok nem tesznek semmit, el fogjuk veszíteni, márpedig a szabadság a szólásszabadság szülötte. Ha nem mondhatjuk ki, amiben hiszünk, vége a meccsnek, minden más szabadság értelmét veszti. Márpedig kezdjük elveszíteni: a Pew Research Center felmérése szerint a fiatal amerikaiak több mint negyven százaléka nem hisz a szólásszabadságban a gyűlöletbeszéd miatt. Persze ez vicc, hiszen mindenre, amivel nem értünk egyet, rásüthetjük, hogy gyűlöletbeszéd. És ha csak azt engedjük kimondani, amivel egyetértünk, az a szólásszabadság végét hozza el. Ez az a szabadság, amit korábban mindenki támogatott Amerikában. A liberálisok mindig is ünnepelték a szólásszabadságot, ahogy a konzervatívok is mindig kiálltak mellette – a baloldal azonban sosem engedte meg. Különbséget teszek, és szerintem mindannyiunknak különbséget kell tennünk a liberálisok és a baloldaliak között. A baloldaliság gonosz, a liberalizmus tisztességes és tiszteletre méltó. Kivétel nélkül mindenhol, ahol a baloldal teret nyer, Lenintől a mai amerikai kampuszokig, elnyomják a szabadságot.

– Pedig a balos és a liberális ma csereszabatos fogalmak.

– Nagy bajban vagyunk, ha ez így marad. A liberálisoknak az egyetlen kiút, ha ráébrednek, hogy az ellenségük nem a jobb-, hanem a baloldal. Lehet, hogy nem értenek velünk egyet, de nem mi vagyunk az ellenségük. A tragédia, hogy a liberálisok nem balosok, mégis rájuk szavaznak.

– Többször nevezte már a baloldaliságot „erőteljes vallásnak”, amely közel sem toleranciát hirdet, hanem sokkal inkább elfogadást követel a saját eszméi iránt, mi több, azok ünneplését. Miért ennyire vonzó mégis emberek tömegei szemében?

– A balos ideológia az emberi természetre apellál. Általános vélekedés, hogy az emberek szabadság után sóvárognak. Ez azonban nem igaz. Az emberek arra vágynak, hogy gondoskodjanak róluk, nem arra, hogy szabadok legyenek.

(...)

(Forrás: Mandiner, II. évfolyam 46. szám)

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu