VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Böjte Csaba: Él az Isten!

1981-ben voltam utoljára kórházban sárgasággal, a csíksomlyói fertőzőn! Előtte a bukaresti katonai kórházban kezeltek közel két hétig! Letelt a 18 hónap, véget ért a bakaság, leszereltem, szédelegve hazautaztam Csíkszeredába, ahol nemsokára újból besárgultam! Befektettek egy nagy kórterembe, hol mindenki nagyon beteg volt! Ott, a kiszolgáltatottság földjén tanultam meg tisztelni az orvosokat, bízni bennük és az általuk gyógyító Teremtőben!

A bizonytalanság, a holnap beláthatóságának a hiánya az embert nyitottá teszi. A kórházban egy hónap után, hiába tervezel, mert nem vagy ura a saját életednek! Egyszerűen minden ajtó bezárul, és olyan ajtók kezdenek nyikorogva kinyílni előtted, melyekről nem tudod, hogy hová is vezetnek! Ilyenkor kétségbe is eshetsz, de én úgy éltem meg azt az állapotot, hogy nem vagyok Egyedül. Megértettem, hogy az élet az nem egy magánelőadás melyet úgy és akkor adsz elő mikor jónak látod, hanem egy gyönyörű páros tánc, melyben maga az Úr fogja a derekunkat és vezet! Döbbenetes volt érezni, hogy Isten nem távolról akar gyönyörködni bennünk, mint a fazekas a maga alkotásában, hanem társunk, partnerünk szeretne lenni! Ő erős kézzel, nyújtott karral fogja a kezünket és biztos lépésekkel vezet, forgat a maga koreográfiája szerint, ha kilépünk az önző, individuális magányunkból!

Az évek telnek, a kishitűség vagy a kíváncsiság, a lélek daca kö