VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Üzenem: Ukrajna sorsa várna Magyarországra...

„Azért van annyi bolond, mert ki-ki okosnak hiszi magát…” „A tétlen kezeknek az ördög ad munkát.” „Segíts magadon, Isten is megsegít.” „Okos is megy(en) a vásárra, (meg) bolond is.”

Nagy dolog a népi bölcsesség. Régóta küzd bennem az elhatározás a természetes lustasággal, hogy legfontosabb népi bölcseleteinket összegyűjtve legalább olyan alapos elemzéseket kellene róluk írnom, mint ahogy azt a nagy keleti gondolkodók mondanivalóival, vagy éppen a klasszikus német filozófia képviselőinek írásaival tették.

A nép, a szervesen élő közösség, a mindent túlélő néplélek bölcsessége valójában minden múltbeli és jelenkori problémánkra megadja a választ. Sokoldalú és árnyalt, még azt is mondhatnám, hogy valójában ideológiamentes. Talán jobban megvan benne a jogok, fékek és ellensúlyok rendszere, mint a hatalommegosztás elméletének Arisztotelész és Montesquieu által hangoztatott elveiben. A népi bölcsesség szükségszerűen önmagunk megosztására és korlátozására törekszik. Nem él vissza a tudás hatalmával és nem törekszik kizárólagosságra, s így az mindenkor a legfőbb támaszunk lehet az ideológiák által közvetített tudáshalmazok önkényuralmával szemben. Valójában az ideologikus tudással szembeni védekezés intézményesülése.

A népi bölcsesség arra int, hogy az okos a más hibáiból tanul, a bolond a sajátjából sem, ám a következő pillanatban arra is figyelmeztet, hogy ha egy bolond beledobja a kútba a követ, azt száz okos se veszi ki. Egyetemen tanítva évtizedek óta szembesülök azzal a jelenséggel, hogy az egyszerű emberek életösztöne mennyivel jobban működik, mint az értelmiségé. A magyar értelmiség és a városi polgárság jó része nem lett sem a népi műveltség, sem a magyar magasműveltség hordozója. Az egyik túl „földszagú” volt a számára, s ettől viszolygott, a másik komoly olvasottságot követelt volna meg, ami pedig a (széles körű tájékozottsággal együtt járó) kétségektől való irtózása miatt nem valósulhatott meg. Egyszerűbb, szellemi tablettaként kezelhető igazságokat akar látni maga körül. Most éppen azt gondolja, hogy miután Orbán-gyűlöletét megfelelő magasságokba emelték, megfelelő hőfokra növelték, csak ki kell várnia az idejét, s minden óhaja teljesül. Maga a Kánaán várható az ország „fidesztelenítésével”. Európa megbocsát. Elfelejti a tizenkét éves „interregnumot” és az illiberális demokrácia lelki és szellemi romjainak eltakarítása után minden a helyére kerül.

A „nagyon független és nagyon objektív” újságok csupa szépet fognak írni Magyarországról (nem fognak írni), a vezető hírműsorok századik plasztikai műtéten átesett szerkesztői rendszeresen meghívják a „forradalmárokat” showműsoraikba (lesz más, fontosabb feladatuk), az új magyar vezetők „jogállami létük tudatában” büszkén tekinthetnek vitapartnereikre a tárgyalások során (nem fog tárgyalni senki sem velünk semmi fontos dologról) és az átlag magyar polgárra újból a demokrácia szabadságharcosaként fognak tekinteni a világ népei (maradunk másodrendű, civilizálatlan emberi csoportosulás).

Hogy mit jelent a függetlenség elvesztése, azt Ukrajna példájából igazán megtanulhattuk volna. A Majdan forradalmát polgárháború, majd az Obama-adminisztráció ámokfutása követte náci beütésű ukrán politikai csoportokkal, Victoria Jane Nuland, John Sidney McCain és Hunter Biden hathatós közreműködésével. Néhány parlamenti verekedés után már el is lehetett jutni a bukott grúz kormányzat, litvánokkal, lengyelekkel és ukrán származású amerikaiakkal felturbózott tagjaiból álló új ukrán kormányhoz. Aztán jöttek a brutális áremelkedések, csökkentek a fizetések és a nyugdíjak. Ukrajna a kontinens legszegényebb országa lett. A szegénység és a nyomor elől milliók hagyták el az országot és a sok helyen kevés pénzért, a legembertelenebb munkakörülmények között dolgoznak „Nyugaton”.

A bábkormányok semmilyen önállósággal sem rendelkeznek. Az IMF, az EBRD és az EU teljesen lehetetlenné teszi a valódi kormányzati döntéshozatalt. A hitelek törlesztése lett a legfontosabb feladat. Az állam évi 17 milliárd dollárt (a költségvetés csaknem 40 százalékát) fizeti vissza nyugati hitelezőinek, ebből 4,5 milliárd dollár csak a kamat. Ráadásul a világjárvány miatt sok ukrán vendégmunkás kénytelen volt hazatérni, pedig az ő utalásaik az ország GDP-jének egytizedét jelentik.

Az állam képtelen segíteni a gazdaságán a járvány alatt, a jegybank nem vehet kötvényeket, az egyes szektorok támogatása is tiltott. Miközben most a világ eszközvásárlási programokkal segít a nemzeti költségvetéseknek, az Ukrán Nemzeti Banknak ehhez sincs joga. Az ukrán államkötvények után 31 százalékos hozamot fizet Ukrajna, hiszen erős vevő hiányában nem tudja lenyomni az ukrán állampapírok hozamát, ez is a veszteségét növeli.

Az ukrán oligarchák elleni harccal indokolva a nyugatiak delegálta külföldi menedzserek lepték el az állami cégeket. A korrupció elleni harc jegyében, titkosított fizetésekért! Az IMF és az EU azt találta ki, hogy ha már kedvező hiteleket adnak, akkor az oligarchák embereit úgy kell kiszorítani a cégek vezetéséből, hogy oda (természetesen az ukrán állam pénzén) menő nyugati menedzsereket ültetnek, illetve olyan helyieket, akiknek politikai hála jár. A nyugati szereplők a korrupció ellenes harc és a transzparencia jegyében előírják a nyilvánosságot a juttatásokkal kapcsolatban, de ők maguk nem engedik, hogy kiderüljön, hogy mennyit is kell fizetni az ukrán embereknek a zseniális nyugati tanácsokért. Az amerikai, holland, belga, svéd, dán, osztrák, német, észt, lengyel vezetők néhány ukrán származású amerikaival alkotják a tökéletes „kríziskezelő" csapatot.

Az már rendszeres jelenség ebben az agyonsanyargatott országban, hogy amint megérkezik a fűtési szezon, akkor jön a gázáremelés. Most egy újabb 35 százalékos gázáremelést vezetett be a Naftogaz amelynek vezetésében európai viszonyításban is gigapénzekért ülnek a nyugati szakértők. Ezek a szakértők pedig azt a gázt adják most emelt áron a lakosságnak, amit az oroszoktól egy új, az ukránoknak is kedvező gáz-tranzit szerződés kapcsán töredékáron kapnak.

Volodimir Zelenszkij szeretné lezárni a háborút, ám a nyugat-ukrán nacionalisták, a hadsereg és a háborún nyerészkedő gazdasági csoportok semmilyen engedményt nem tesznek lehetővé.

A központi hatalom annyira ki van szolgáltatva a nacionalista fegyveres csoportoknak, hogy bármilyen megegyezés a szakadárokkal Kijevben egy harmadik Majdant eredményezne. Ukrajnában leállt minden társadalmi mobilitás. Felszámolásra került a korábban nagy nehezen kialakult kisszámú középosztály. A hétköznapi ember élete kilátástalanná vált.

Ha az Orbán-gyűlölők vágya beteljesedik, ez fog történni hazánkban is. A politikai hatalom megszerzése után az ellenzéki kiszolgáló erők ezt az országot „jogállami szegénységbe” taszítják. Azt fogják mondani, hogy a korábbi kormányzat nem mondott igazat a gazdaság valódi állapotáról. Mindent ráfognak majd a nyuszira. Menthetetlen állapotokról fognak beszélni, miközben kriminalizálni fogják az elmúlt kormányzat szakembereit, a magyar üzletembereket és a rájuk szavazó lakosságot is. Nem fogják jutalmazni a rájuk szavazókat, mert nincs szükségük hárommillió „tettestásra” az osztozkodásnál. A kis- és középvállalkozások lehetetlen helyzetbe kerülnek, a nagy nehezen kialakuló középosztályt itt is felszámolják. A gyereket leválasztják arról a „bűnös nemzedékről”, amelyik „hagyta”, hogy az „Európa-ellenes rezsim” évekig fennmaradjon. A magyar társadalom néhány év gyarapodás után újból egy szellemi, lelki, anyagi rémálomba merül. Szorgos munkával megélt évtizedek mennek pocsékba a nemzedékek életéből.

A lelkes gyűlölködők is becsapottak lesznek. Nem kapnak a zsákmányból semmit. A gyermekeik majd az új tankönyvekben arról tanulnak, hogy szerencsére sikerült a nácizmus terjedését hazánkban megállítani, szabadon dönthetnek majd arról, hogy a 180 új nemből melyiket válasszák. Szabadon szaladgálhatnak majd másodosztályú állampolgárként és munkaerőként a fejlett nyugati országokban. Természetesen a termelőeszközök kérdéseiről nem lesz majd szó, mert azok szerencsére végre „jó kezekben” lesznek. Mindenki szerencséjére a „nagyon független, objektív” sajtó majd elmagyarázza nekik, hogy a Föld érdekében lehetőleg olyan nemi identitást válasszanak, amely nem eredményez utódokat. Az ördög nem alszik. Még a végén néhány nemzedék múlva ez az önállóskodó magyar vircsaft visszatér. Európa jövője érdekében jobb lesz, ha kihalunk.

Tudom, hogy borzasztóan nehéz dolga van a kormányzatnak. Nyakunkon a Biden-i világ. Az ellenzék lehet, hogy meg sem várja a választásokat, és külső segítséggel igyekszik megdönteni a kormányt. Külső szövetséges szinte semmi, a belső ellenség egyre hatalmasabb, a világjárvány kapcsán a korábbi gazdasági kilábalás is leáll. Egyre reménytelenebb az összkép.

Hosszú évtizedeken keresztül következetesen távol tartottam magam az országgyűlési választásoktól, csak a népszavazások intézményében vettem részt, részlegesen aktív idiótészként. 2018-ban mégis politésszé lettem. Már nem az volt a kérdés, hogy egyetértek-e egy párt tevékenységével, értékrendjével, hanem az, hogy megmarad-e lehetőség, hogy ez a nemzet független legyen végre valahára, és megkezdje keserves és tanulságos tanulmányait az önrendelkezéssel és az értékteremtéssel kapcsolatban. Ha most elbukunk, lehet, hogy már soha többé sem tudunk felállni.

Ennek az országnak szerencsére még vannak igényei. Ez még nem egy modern magyar élet és nem egy modern magyar politikai rendszer, de ez még hordozza magában a lehetőséget, hogy a magyar civil társadalom és a kormányzat is egyszer eljut végre a politikai felnőttséghez és önállósághoz. Ehhez minden eddiginél szorosabb szövetségi rendszert kell kialakítani az országon belül. A patrióta oldalnak le kell állítani a gyűlöletspirált. Mi már nem gyűlölhetjük, nem nevethetjük ki az ellenünk fenekedőket sem. Csak olyan mondanivalókat szabad támogatnunk, amelyek nem növelik, hanem akadályozzák a magyar társadalom további szétforgácsolódását.

A kormánypártoknak nem azon kell siránkozniuk, hogy a balosok milyen erősek a civil oldalon és milyen gyengék ők. Ez tévedés. Nem a Kajmán-szigeteken bejegyzett civil szervezetek jelentik a civilséget. Nem az olyan csoportok testesítik meg a tömegek igényeit, akik gazdasági szereplők érdekeinek szolgálatában ügyködnek, és amelyek soha sem választanak demokratikus módon egyetlen vezetőt sem. A patrióta közösségek munkáját kellett volna eddig ismerni és elismerni. Megadni nekik azt a figyelmet, ami egy igazi szövetségesnek jár. Ne tereljük őket bürokratikus rendszerek felé. Adjunk teret a mondanivalójuknak.

A szecessziós politikai nézeteinket adtuk fel a politészi gyakorlat kedvéért. De ha már politésszé váltunk, akkor el is akarjuk végezni a munkát, ami ezzel jár.

Minden gyűlölködő értse meg, hogy nekünk jót csak mi akarhatunk! Nemcsak a nyelvünket, de a gondolkodásmódunkat sem értik. A történelem úgy hozta, hogy mi csak önmagunkat árulhatjuk el. Nekünk a szabadság iránti vágy vallásunkká lett. Üzenem mindenkinek, aki vélt vagy valós sérelmek kapcsán elégedetlen a kormányzat munkájával, hogy semmiféle előrelépés sem fog történni külső erőknek való megfelelés után, nem fogunk egy olyan társadalom irányába lépni, ahol végre mindannyian számítunk és senki sem fog ezüstpénzekkel fizetni a szolgálatokért. Ti sem akartok egy másik Ukrajnában élni!

Irodalom:

https://112.international/politics/big-money-for-foreigners-why-supervisory-boards-at-state-owned-enterprises-exist-55347.html

https://www.reuters.com/article/us-global-markets-2019-graphic-idUSKBN1YO266

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu