A MAGÁNYOS ANGYALOK (Deli Mihály Odú-sorozatából)
A MAGÁNYOS ANGYALOKAmikor elindulok
még bizonytalan, meddig
jutok / bejárom oda-
vissza az utat, mintha
játszanám az egészet
Sehol sincs maradásom
Minden nap újra kezdem
Tévedéseim, egyéb
sebeim meggyötörnek
Abban reménykedem, hogy
összetalálkozhatok
egy angyalnak nevezett
valakivel / leülnénk
egy kávéra, beszívnám
illatát / (ezt senkinek
nem merem elmondani
nem mintha takargatnom
kéne, de nem értenék)
Jól ismer, nincs titkom, sem
más bánatom előtte
Szégyeneimen átlát
Érzi körülöttem és
bennem a fölösleget
az elhasznált szavakat
fáradt, kopott vágyakat
a hazugságaimat
Merengenénk egymáson
és bölcsen bólogatnánk
Megtanultam tőle a
szavak mélyére rejtett
kimondhatatlanságot
Megforgatva lelkemet
kitárult öle mellé
ugranék / engedetlen
szeretem / láthatatlan
összetartozásunkban
rabok vagyunk mindketten
Egymás körül keringünk
Végül leráz, eltűnik
Tegnap a városban várt
egy réges-régi barát
Sosem múló szerelem
Csendes mosollyal súgta:
„El kell válnunk örökre
Ez az utolsó napom
Sétálhatnánk egy kicsit”
Az utcán zene, lárma
zavaros indulat, harc
elszabadult zsibongás
Langyos szél ölelgetett
összekócolt-kötözött
Szeme tisztán, élénken
csillogott / susogva szólt:
„Ne beszéljünk a múltról
A jövőről pedig jobb
ha éhesen hallgatunk
elég az, hogy itt vagyunk
Micsoda város lett ez?!
Kőre kő, vakító fény
Távolodó emberek
Idegen ez a világ
Kilök és mégsem enged
Háttal áll, utánam rúg
Vesztemet elengedi
Nem érdekel már semmi
Rád hagyom mindenemet
Laza legyél, szigorú
Azt hittem én dönthetek
Legalább halálomról”
Egy órán át járkáltunk
Búcsúzáskor hozzám ért
mintha megjelölt volna
és megrázta a fejét:
nehogy mondjak valamit
Elillant a sötétben
Ott maradtam egyedül
Láthatatlan angyalom
azonnal jött, szimatolt
Csaltam: nehogy azt higgye
boldogtalanná váltam
Persze tudta, hogy játszom
de azért komolyan vett
Óvatosan nevettem
Vigyáztam az arcomra
Féltékenyen hazáig
kísért / pedig egyedül
mintha nem is léteznék
Olyan lehetek neki
mint az üveg / fényeket
török, s kapkod utánam
Minden nap elindulok
De csak egyhelyben járok
És végtelennek tűnik
Pawel Kuczynski alkotása
(a kép forrása: itt)
Commentaires