VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A MAGÁNYOS ANGYALOK (Deli Mihály Odú-sorozatából)


A MAGÁNYOS ANGYALOK


Amikor elindulok

még bizonytalan, meddig

jutok / bejárom oda-


vissza az utat, mintha

játszanám az egészet

Sehol sincs maradásom


Minden nap újra kezdem

Tévedéseim, egyéb

sebeim meggyötörnek


Abban reménykedem, hogy

összetalálkozhatok

egy angyalnak nevezett


valakivel / leülnénk

egy kávéra, beszívnám

illatát / (ezt senkinek


nem merem elmondani

nem mintha takargatnom

kéne, de nem értenék)


Jól ismer, nincs titkom, sem

más bánatom előtte

Szégyeneimen átlát


Érzi körülöttem és

bennem a fölösleget

az elhasznált szavakat


fáradt, kopott vágyakat

a hazugságaimat

Merengenénk egymáson


és bölcsen bólogatnánk

Megtanultam tőle a

szavak mélyére rejtett


kimondhatatlanságot

Megforgatva lelkemet

kitárult öle mellé


ugranék / engedetlen

szeretem / láthatatlan

összetartozásunkban


rabok vagyunk mindketten

Egymás körül keringünk

Végül leráz, eltűnik


Tegnap a városban várt

egy réges-régi barát

Sosem múló szerelem


Csendes mosollyal súgta:

„El kell válnunk örökre

Ez az utolsó napom


Sétálhatnánk egy kicsit”

Az utcán zene, lárma

zavaros indulat, harc


elszabadult zsibongás

Langyos szél ölelgetett

összekócolt-kötözött


Szeme tisztán, élénken

csillogott / susogva szólt:

„Ne beszéljünk a múltról


A jövőről pedig jobb

ha éhesen hallgatunk

elég az, hogy itt vagyunk


Micsoda város lett ez?!

Kőre kő, vakító fény

Távolodó emberek


Idegen ez a világ

Kilök és mégsem enged

Háttal áll, utánam rúg


Vesztemet elengedi

Nem érdekel már semmi

Rád hagyom mindenemet


Laza legyél, szigorú

Azt hittem én dönthetek

Legalább halálomról”


Egy órán át járkáltunk

Búcsúzáskor hozzám ért

mintha megjelölt volna


és megrázta a fejét:

nehogy mondjak valamit

Elillant a sötétben


Ott maradtam egyedül

Láthatatlan angyalom

azonnal jött, szimatolt


Csaltam: nehogy azt higgye

boldogtalanná váltam

Persze tudta, hogy játszom


de azért komolyan vett

Óvatosan nevettem

Vigyáztam az arcomra


Féltékenyen hazáig

kísért / pedig egyedül

mintha nem is léteznék


Olyan lehetek neki

mint az üveg / fényeket

török, s kapkod utánam


Minden nap elindulok

De csak egyhelyben járok

És végtelennek tűnik




Pawel Kuczynski alkotása


(a kép forrása: itt)


17 megtekintés
MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu