A Magyarok Világszövetsége éterben elveszett sajtóközleményei II.
Tisztelt Olvasó!
Csupán véletlenül derült ki, hogy az MVSZ legutóbbi sajtóközleményei – hiába szereplünk a címlistáján – nem érkeztek meg a Szilaj Csikóhoz.
Tekintettel arra, hogy ezek a sajtóközlemények mindig közérdeklődésre tartanak számot, pótlólag egy újabb csokrot teszünk közzé.
Szeretlek, Jézus! „Jesus ich liebe dich!" – Ezekkel a szavakkal búcsúzott a földi világtól Joseph Alois Ratzinger, XVI. Benedek pápa
Szeretlek, Jézus! „Jesus ich liebe dich!" – Ezekkel szavakkal búcsúzott a földi világtól Joseph Alois Ratzinger, a bajor pápa, aki egészen különleges viszonyt ápolt velünk, magyarokkal. A hajdani egyházfő híres volt nagy tudásáról, hiszen még püspökké szentelése előtt a a bonni, münsteri, tübingeni és regensburgi egyetem professzoraként tanított, és pápává választása előtt már 48 teológiai könyvet írt. Számunkra, magyarok számára legfőbb üzenetét a pápai beiktatását jelentő szentmisén, 2005. április 24-én fogalmazta meg, közvetlenül az Eucharisztia liturgiája előtt. Ekkor ugyanis a világ népeinek képviseletében egy öt emberpár alkotta küldöttség kenyeret és bort adományozott. A küldöttség élén a magyar pár haladt, és a férfi magyar csikós viselete félreérthetetlenné tette ezt... Afelől nem lehet vita, hogy mindez nem volt a véletlen műve. A pápabeiktató szentmisét élőben közvetítették, és azt embermilliárdok követték. Ilyen esetben nincs helye semmilyen rögtönzésnek. A szentmise minden mozzanatát előre pontosan megtervezik. Egy ilyen nagy tudású pápa figyelmét az üzenetértékű mozzanatok nem kerülhetik el.
XVI. Benedek pápa ezzel a választásával üzent a világ népeinek, és tisztelgett a magyarság sok ezer éves története, meghatározó civilizációs szerepe előtt. Tekintsük meg a Szent Péter téren lezajlott pápabeiktató szentmise említett mozzanatát!
Ezért a gesztusáért minden magyar embernek kötelessége hálával és kegyelettel emlékezni XVI. Benedek pápára. Joseph Ratzinger hozzánk, magyarokhoz fűződő viszonyából nem hagyható ki a Bulányi György piarista szerzetes, a Bokor mozgalom alapítója elleni vizsgálat, amelyet 1986-ban folytatott a vatikáni Hittani Kongregáció, amelynek prefektusa pápává választásáig Joseph Ratzinger volt. Aki veszi a fáradságot és elolvassa Bulányi atya Nagypénteki levél című válaszát az ellene lefolytatott szentszéki vizsgálat ügyében, megismerheti az elmélyült teológiai vitát, és betekintést nyerhet abba a hatalmas feszültségbe, amely a katolikus egyháznak a kommunista Magyarországon zajló üldözése miatt a Szentszék és országunk viszonyát terhelte. A Nagypénteki levél itt olvasható. Bulányi György piarista szerzetest, akinek saját bevallása szerint Márton Áron erdélyi püspök volt a „legfőbb ideálja”, a Rákosi rendszer 1952-ben életfogytiglani börtönre ítélte. Onnan 1956-ban szabadult, ám a forradalom vérbefojtása után ismét bezárták, és végül amnesztiával 1960-ban szabadlábra helyezték. 1982-ben a magyar püspöki konferencia elítélte őt tanításai miatt, és eltiltotta a misézéstől. Kifogásolt tanításait a vatikáni Hittani Kongregáció elé terjesztették. A vizsgálat 1986-ban zajlott le, és ekkor született meg Bulányi György Nagypénteki levél című levele is. Joseph Ratzinger bíboros felszólította őt, hogy vonja vissza „téves, veszedelmes és kétértelmű” tanításait. Ahhoz, hogy elkerülje az eretnekség vádját, Bulányi atyának eskü alatt vállalnia kellett volna egy 12 pontos hittételt, ám ő azt egy tizenharmadik tételnek – a lelkiismereti szabadság mindenek fölötti voltára való hivatkozás – a beiktatásához kötötte. Az ügyet csak 11 évvel később, 1997-ben sikerült egy kompromisszummal lezárni, ami Bulányi atya egyházi rehabilitációját eredményezte. Fontos következtetésünk az, hogy a katolikus dogmák kötelmében élő Joseph Ratzinger bíboros bírt annyi belátással, hogy a nagy tudású, Jézus és a hívők iránt a végsőkig elkötelezett Bulányi Györggyel kompromisszumra jusson, és felmentse őt az eretnekség vádja alól. Már a pápaságról való lemondása (lemondásra való kényszerítése?) is nagy sebet ejtett az egyház testén, halálával pedig nehezen pótolható űr támad. Isten nyugtassa! MVSZ Sajtószolgálat 11149/230101
December 30-án hosszan tartó betegség után elhunyt Duray Miklós, a felvidéki magyarság legismertebb politikusa
A kommunizmus idején ellenálló volt. Egyike volt azoknak, akik felszólaltak a felvidéki magyarságot érő jogfosztás ellen, ami miatt letartóztatták, és hosszú hónapokat vizsgálati fogságban töltött.
A rendszerváltást követően hazatért az Amerikai Egyesült Államokból, és a felvidéki magyar közéletben haláláig meghatározó szerepet töltött be.
Tagja és vezető tisztségviselője volt a Magyarok Világszövetségének. 1992-ben jelen volt, és felszólalt a Magyarok III. Világkongresszusának plénumán. 1997 tavaszán megválasztották az MVSZ Stratégiai Bizottságának elnökévé.
Ebben a minőségében 1999 tavaszán a Küldöttgyűlésen meglepetésszerűen javaslatot terjesztett elő az MVSZ gyökeres átalakítására, egy Budapestről irányított, felülről építkező szervezetre, ám javaslatát a félszáz országos tanács egyike sem támogatta. Az elutasítást nehezen tudta feldolgozni, és emiatt 2000 januárjában éles viszályba keveredett az Elnökség horvátországi tagjával. Az ügyben eljáró Etikai Bizottság Tempfli József római katolikus püspök vezetésével megállapította és kimondta, hogy Duray Miklós a Magyarok Világszövetsége tisztségviselőjéhez méltatlan módon járt el.
2000 májusában indult az elnöki tisztségért zajló versengésben. Látva esélytelenségét, visszalépett Boross Péter volt miniszterelnök javára, és Boross győzelme esetére jelentkezett az elnökhelyettesi tisztségre. Boross Péter alulmaradt Patrubány Miklóssal szemben. Duray Miklós csalódottan távozott, és másnap Pozsonyban sajtóértekezletet tartott, amelyen valósággal denunciálta a kisantant országok előtt az MVSZ újonnan megválasztott elnökét, mondván: A Magyarok Világszövetsége olyan elnököt választott, aki lángba boríthatja Közép-Európát. Ennek a nyilatkozatnak a hatására olyan nemzetközi feszültség támadt, hogy Patrubány Miklós kénytelen volt lemondani az egy héttel későbbre, június 4-re Versailles-ba Trianon ellen meghirdetett összmagyar tüntetést.
2000. december 6-án Duray Miklós minden előzmény nélkül a Magyarok Világszövetségének becsületét súlyosan sértő kijelentést tett: A Magyarok Világszövetsége ma a jóhiszemű naivak, őrültek és gazemberek világszövetsége. Az interjú bejárta az országot, azt széles körben terítette számos újság, rádió és televízió. Pár nap múlva az Országgyűlés fideszes többsége csekély többséggel máig tartóan lenullázta a legnagyobb magyar civil szervezet költségvetési támogatását. Hivatalos indoklás hiányában a határozat megszavazói közül többen is Duray Miklós ominózus nyilatkozatára hivatkoztak.
A Magyarok Világszövetsége a becsületsértő nyilatkozat miatt perbe hívta Duray Miklóst, és 5 millió forint sérelemdíjat követelt jó hírnevének megsértéséért. A Pesti Központi Kerületi Bíróság évek során át többször kitűzte a tárgyalást, de arra soha sem került sor, mert az alperes címét nem ismervén, „nem tudták” őt megidézni.
2004. november 15-én Budapesten ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT), amely tárgysorozatára vette a pár hét múlva esedékes, december 5-i népszavazást a kettős állampolgárságról. Javaslat született arra, hogy a MÁÉRT szólítsa fel a magyar állampolgárokat, hogy szavazzanak IGEN-nel, amit a Gyurcsány-kormány és az őt támogató baloldali pártok elutasítottak. Szünet után Duray Miklós visszatérően és egyre hangosabban követelte az IGEN-ekre való felhívást, mindaddig, amíg a kormány és a kormánypártok képviselői el nem hagyták a termet. Ezt követően a MÁÉRT megszavazta az IGEN-ekre szólító felhívását. Duray Miklós eredményes kiállásának elismeréseként az MVSZ aznap ülésező Elnöksége visszavonta az ellene indított becsületsértési pert.
Duray Miklós a Magyarok Világszövetségéből nem lépett ki, de a későbbiekben nem vett részt munkájában, legfennebb a sajtóban időről időre elhangzó bíráló nyilatkozatokkal.
Életútját és érdemeit hosszan ismerteti számos fórum, közöttük a felvidek.ma
Béke poraira!
MVSZ Sajtószolgálat
11144/221230
Fotó: felvidek.ma
Kapcsolódó cikkünk:
