A NATO attól tart, hogy Oroszország bevetheti a „végítélet fegyverét” a Poseidont
–
Poseidon, Sarmat, Burevestnik, Kinjal (Kinzhal), Avangard, Peresvet, Uran, Marker, Soratnik, Kungas, Nerekhta, BMPT, Bastion, Iskander, Kalibr, Bulava, Yars, Rubezh – megannyi új, sokszor kimondhatatlan nevű orosz fegyver izgatja a világot. A szakértők egy része azt mondja az elmúlt évtized 96 új orosz fegyverfejlesztéséről, hogy egy részük technológiai tévút, más részük pedig egyszerűen csak propaganda. Mind az orosz, mind a nyugati fél alaposan megizzasztja a haditechnika iránt érdeklődőt. Egyes fegyverekről határozottan állítják, hogy teljesen elkészültek, miközben több év fejlesztőmunka kell még a prototípusok megvalósításához és legalább egy évtized a gyártáshoz, mások létezését viszont tagadják, és megpróbálják az egyes területeken elért technológiai fölényüket megőrizni.
A Poseidon „szupertorpedó” azonban nagyon is valóságos eszköz és 2019 óta rendszeresítésre került az Orosz Flottánál.
A NATO most attól tart, hogy Oroszország először tesztelheti éles bevetésen a Poseidon nukleáris robbanófejjel ellátott szupertorpedót, amelyet gyakran neveznek a „végítélet fegyverének”. Erről számolt be hétfőn a La Republica című olasz lap.*
A kiadvány szerint a NATO hírszerzése jelentést küldött a szövetségeseknek, amely a Belgorod orosz tengeralattjáró mozgására hivatkozik. Ez a harceszköz a Poseidon egyik hordozója. Mint a lap megállapította, az elmúlt napokban a Belgorod gyakran szerepelt az Északi Áramlat gázvezetékek elleni szabotázs elemzésében, mivel ez az egyik tevékenységi terület, amelyre tervezték. A NATO hírszerzése azonban azt állítja, hogy az orosz tengeralattjáró soha nem hagyta el a Fehér-tengert, és most a Kara-tengeren készül teszteket végrehajtani a „végítélet fegyverével”:
„Oroszországban évek óta beszélnek a Poseidon létrehozásáról. Egyes nyugati országok nem hittek a létezésében. 2015-ben azonban Vlagyimir Putyin megerősítette ennek a fegyvernek a létezését. A Belgorod tengeralattjáró a nukleáris szupertorpedó hordozója. Orosz adatok szerint továbbfejlesztették, hogy olyan mélységben is működjön, ahová a NATO-tengeralattjárók nem tudnak eljutni. 120 napot tölthet a víz alatt. A Poseidon koncepcióját az új háború mintájának tekintik. Egy nukleáris robbanófejjel ellátott torpedó több 10 000 kilométert képes megtenni a hullámok alatt. A tengerpartba becsapódva az atomrobbanásával radioaktív szökőárt okozhat, és a keletkező hullám olyan megavárosokat törölhet el a föld felszínéről, mint New York vagy Los Angeles.” – írja a lap.
Nemrégiben egy népszerű orosz állami televíziós műsorvezető arra figyelmeztetett, hogy Moszkva "nukleáris cunamival" törölheti le Nagy-Britanniát a térképről, megtorlásul Ukrajna további támogatásáért. Dmitrij Kiszeljov, az egyik legnézettebb orosz tévé, az 1-es csatorna esti főműsoridejében azt állította: az ország Poseidon atom-tengeralattjárójának csapása 500 méteres radioaktív tengervízzel teli szökőárba fojtaná Nagy-Britanniát.
2015-ös küldetésnyilatkozata szerint a projekt célja az, hogy "az ellenség gazdaságának fontos összetevőit károsítsa egy part menti területen, és elfogadhatatlan károkat okozzon egy ország területén azáltal, hogy széleskörű radioaktív szennyezett területeket hoz létre, amelyek hosszú időre alkalmatlanná válnak katonai, gazdasági vagy egyéb tevékenységre".
Az Oroszország által Poseidon névre keresztelt torpedó körülbelül 20 méter hosszú, 1000 méter mélyre képes merülni, és hatótávolsága legalább 10 ezer kilométer – mondta Sidharth Kaushal, a RUSI brit védelmi és biztonsági kutatóközpont tengeri erővel és rakétavédelemmel foglalkozó kutatója az Euronews Nextnek. A Poseidon tényleges képességeinek nagy részét továbbra is titok övezi, de a fő erőssége valószínűleg az, hogy nagyon mélyen és nagyon gyorsan tud a víz alatt tevékenykedni, ami megnehezíti az elfogását.
"Ez egy olyan torpedó, amely rendkívül nagy hatótávolsággal rendelkezik, nagy sebességgel képes haladni, és aztán nukleáris csapást mér" – mondta David Hambling, védelemre szakosodott technológiai újságíró, aki könyvet írt a drónokról.
A Poseidon azért drón, mert képes önállóan navigálni, de akár távvezérléssel is átirányítható, illetve képes a küldetését indítás után megszakítani. Potenciálisan tengerfenéki fegyverként is használható, ami azt jelenti, hogy "nem kell kockáztatni egy elég nagy, drága és valószínűleg elég zajos tengeralattjárót a kilövéséhez", ami megelőző csapások célpontja lehetne – mondta Kaushal.
A nukleáris robbanófejek torpedókban való elhelyezésének az volt a lényege, hogy sokkal nagyobb és pusztítóbb robbanást eredményeznek, mint szárazföldi társaik. A hidegháború idején a nukleáris torpedók felváltottak néhány hagyományos fegyverzetű torpedót mind a szovjet, mind az amerikai haditengerészet tengeralattjáróin. Először a Szovjetunió fejlesztette ki a T15-öt, a T5-öt majd az ASB-30-at. Az Egyesült Államok által használt egyetlen nukleáris robbanófejes torpedó a Mark 45 torpedó volt. 1958-ban a Szovjetunió széles körben bevezette a haditengerészetnél a T5 nukleáris torpedókat, az Egyesült Államok pedig ennek ellensúlyozására 1963-ban rendszeresítette a Mark 45 torpedóját. 2015-ben olyan hírek kaptak szárnyra, hogy Oroszország egy új nukleáris torpedót fejleszt, a Status-6-ot. A Poszeidon (oroszul: Посейдон, "Poszeidon", NATO jelentési neve Kanyon), korábbi orosz kódnevén Status-6 (oroszul: Status-6), a Rubin Design Bureau által fejlesztett autonóm, nukleáris meghajtású és nukleáris fegyverzettel ellátott, hagyományos és nukleáris hasznos teher szállítására egyaránt alkalmas, autonóm, nukleáris meghajtású, pilóta nélküli víz alatti jármű.
A Poszeidon egyike annak a hat új orosz stratégiai fegyvernek, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök 2018. március 1-jén jelentett be.
2015. november 10-én az orosz NTV televíziós csatorna "véletlenül" felfedte egy dokumentum egy oldalát, amely információkat tartalmazott egy titkos "tengeri többcélú rendszerről", a "Status-6"-ról. A kiszivárogtatás Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a védelmi rakétatechnológiára vonatkozó amerikai terveket elítélő beszéde alatt történt. Spekulációk merültek fel arról, hogy ez figyelmeztető jelzés volt-e, vagy dezinformáció, amelynek célja a külföldi hírszerző szolgálatok félrevezetése volt. A CIA végül arra a következtetésre jutott, hogy a kiszivárogtatás szándékos volt. A Pentagon szerint Oroszország 2016. november 27-én hajtotta végre a Poszeidon első tesztindítását a B-90 Sarov különleges célú tengeralattjáró segítségével. A tesztet a Jeges-tengeren hajtották végre.
2018 elején a Pentagon nukleáris helyzetértékelése nyilvánosan elismerte Oroszország "új interkontinentális, nukleáris fegyverzetű, nukleáris meghajtású, tenger alatti autonóm torpedójának" fejlesztését. A harceszköz 2018 márciusában, egy nyilvános szavazást követően hivatalosan a "Poszeidon" nevet kapta. 2019 januárjában az orosz haditengerészet bejelentette, hogy legalább 30 darab Poseidon pilóta nélküli víz alatti jármű beszerzését tervezi, amelyeket négy tengeralattjárón telepítenének, amelyek közül kettő az orosz Északi Flottában, kettő pedig a Csendes-óceáni Flottában teljesítene szolgálatot. 2019. február 2-án Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette, hogy befejeződött a Poseidon tesztelésének kulcsfontosságú szakasza. 2019. február 20-án az orosz védelmi minisztérium közzétett egy videót, amelyen egy B-90 Sarov különleges rendeltetésű tengeralattjáróról próbakilövés közben látható egy Poseidon.
A Poseidont az USA ABM (Anti-Ballistic Missile Treaty) szerződésből való kilépésére adott válasznak szánták.
2001. december 13-án George W. Bush értesítette Oroszországot az Egyesült Államoknak a szerződésből való kilépéséről. Ez volt az első alkalom, hogy az Egyesült Államok kilépett egy jelentős nemzetközi fegyverkezést korlátozó szerződésből, ami végül az Amerikai Rakétavédelmi Ügynökség létrehozásához vezetett.
A kilépés támogatói azzal érveltek, hogy erre a döntésre szükség volt egy korlátozott Nemzeti Rakétavédelem tesztelése és kiépítése érdekében, mert csak ilyen eszközökkel képesek megvédeni az Egyesült Államokat egy terrorállam nukleáris zsarolásától. A kivonásnak azonban számos külföldi és hazai kritikusa is volt, akik szerint a rakétavédelmi rendszer kiépítése az amerikai nukleáris első csapástól való félelemhez vezethet. A rakétavédelem tompíthatná a megtorló csapás következményeit, amely egyébként elrettentene egy ilyen megelőző támadás elindítóját. John Rhinelander, az ABM-szerződés egyik tárgyalója azt jósolta, hogy a kilépés "végzetes csapást" mérne az atomsorompó-szerződésre, és egy olyan világhoz vezetne, "amelyben nincsenek hatékony jogi korlátok a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására".
William Perry volt amerikai védelmi miniszter szintén nagyon rossz döntésnek értékelte az amerikai kilépést. 2001-ben az akkor megválasztott orosz elnök, Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy az amerikai kivonulás az ABM-ből hiba volt, de hozzátette, hogy Oroszország ettől még nem érzi magát fenyegetve. 2001-ben Kína szintén nemtetszését fejezte ki Amerika kivonulása miatt. 2002. június 13-án az USA ténylegesen is kilépett az ABM-ből. Másnap Oroszország kijelentette, hogy többé nem tartja magát a START II szerződéshez, amely így nem lépett hatályba.
Amikor 2018. március 1-jén Vlagyimir Putyin akkori orosz elnök a Szövetségi Gyűléshez intézett beszédében bejelentette egy sor technológiailag új rakétarendszer kifejlesztését válaszul az USA ABM-szerződésből való kilépésére, egy névtelenül nyilatkozó amerikai tisztviselő a nagyrészt „hencegő valótlanságoknak” nevezte kijelentéseit. Putyin 2018-ban azt állította, hogy ez a korábbi amerikai döntés indította őt arra, hogy elrendelje Oroszország nukleáris képességeinek növelését, amelynek célja az amerikaiak képességeinek ellensúlyozása.
A Poseidon jelentősen növelni tudja az orosz képességeket az amerikai rakétavédelmi rendszerekkel szemben. Korábban azt feltételezték, hogy a Poseidon kobaltbombával lesz felszerelve. A Poseidon használható másodlagos, radiológiai csapásmérő fegyverként is.
Ha egy repülőgép-hordozó harccsoport ellen vetnék be, akkor a korábban úszó erődöknek nevezett harccsoportnak jelenleg kicsik lennének az esélyei az ellene való védekezésre. A drón ugyanis nagy hatású robbanófejét távolabbról is felrobbanthatja, és a tengeralattjáró-elhárító egységeknek így nagyon kevés lehetőségük lenne reagálni.
A titán-ötvözetekből készült Poseidon egy torpedó alakú robotizált mini-tengeralattjárónak tűnik, amely normál működése során 100 km/h sebességgel képes haladni, legalább 10 000 km hatótávolsággal rendelkezik és képes több ezer méter mélységben közlekedni. A drón tipikus merülési mélysége az alacsony sebességű lopakodó üzemmódban körülbelül 50-100 méter lehet. Az alacsony mélység lopakodó üzemmódban azért előnyös, mert a hanghullámok az óceán feneke felé mozognak, és csökkentik az észlelési sugarat. A robbanófej hatóereje 100 megatonna. A Nukemap becslései szerint egy ilyen robbanófej egy nagy tengerparti város esetében legalább 5,7 millió ember halálát okozhatja, és nagyjából további 3,4 milliót sebesítene meg. A B-83, amely jelenleg az Egyesült Államok arzenáljának legnagyobb fegyvere, 1,3 millió embert ölhetne meg és kb 3,7 milliót sebesítene meg, ha ledobnák az orosz fővárosra. Egy W-76-os, amely az Egyesült Királyság és Franciaország fegyverarzenáljában egyaránt szerepel, nagyjából 250 000 ember életét oltaná ki és kb. 1 millió embert sebesíthetne meg.
A The National Interest szerint kis súlyú és kompakt gázhűtéses atomreaktor lehet a lopakodó technológiát használó, szivattyús sugárhajtóművet használó drónban.
A lopakodó technológia alkalmazásával képesek arra, hogy elkerüljék az akusztikus nyomkövető eszközöket. A Poszeidon a többi tengeralattjáróhoz hasonlóan csendes futási stratégiát alkalmaz. Mielőtt eléri a célterületet nagyon alacsony sebességgel halad, nagy sebességű üzemmódra közvetlenül a cél előtt (2-3 kilométer) vált át.
Hetekig képes az ellenséges kikötővárosok felé haladni, és csak a végső fázisban kapcsol teljes támadási sebességre.
A drón másik fontos lopakodó tulajdonsága a szivattyús sugárhajtómű speciális kialakítása a drón akusztikus jelének eltüntetésére, hogy a kereskedelmi hajók zaját imitálja. Egy amerikai hírszerző tiszt a CNBC-nek elmondta, hogy a Poseidon lopakodó üzemmódban nehezen észlelhető és semmisíthető meg.
Egyes hírek szerint az eszköz a támadás utolsó szakaszában egy szuperkavitációs burokban a korábbi sebességének a hússzorosára is képes felgyorsulni és szinte lehetetlenné teszi a rá való reagálást. A kavitáció jelensége akkor következik be, ha egy anyag a nyomás esése következtében folyadék fázisból hirtelen gáz fázisba megy át. Ha a folyadék sebessége hirtelen megnő, akkor az energiamegmaradás törvénye (Bernoulli törvénye) értelmében a nyomása leesik. A szuperkavitáció jelensége akkor lép fel, ha a kavitáció nem csak néhány gőzbuborékra terjed ki, hanem a folyadékban nagy sebességgel haladó testet teljes egészében gőzköpeny veszi körül. Ezt a jelenséget használják ki a szuperkavitációs torpedóknál. Hátránya, hogy az erős zaj és a rakétából kiáramló gázok miatt könnyen felismerhető, és helyzete bemérhető, ezért ezt a meghajtást csak az utolsó fázisban használják.
A Poszeidón egy teljesen új fegyverkategória. Mind Oroszországban, mind Nyugaton át fogja alakítani a haditengerészeti tervezést, ami új követelményeket és új fegyvereket eredményez.
Ha a felek tartották volna magukat a START II szerződéshez, akkor ma nem tartanánk itt. A jelenleg zajló háborúhoz hosszú út vezetett. Ennek az első lépését húsz évvel ezelőtt tették meg. A Poseidon ennek a hibának a következménye.
* Friss hír: Az ukrán Dezinformáció Elleni Központ szerint a La Republica olasz lap manipulatív szöveget terjesztett a Belgorod tengeralattjáró mozgásáról.
Commentaires