ANIMALPARÁDÉ (Deli Mihály verse)

ANIMALPARÁDÉ

Hagyni kell a libát, éljen a réten, a mezőn kedvére

a kert gyöpének édes kozmoszában

Vagy álszent udvariassággal, szinte szégyenkezve tápláljuk

Rásegítünk friss vízzel, magokkal, sunyi vitaminokkal

Védjük a rókától, de ha viszi, vigye

vicsorgó dühünkben is megértőek vagyunk

Az ő dolguk

Nem is sejti álszent szeretetünket

Mert rókák vagyunk mi is

No, de ez egy más szint

Itt vége a beszélgetésnek

Lábjegyzetben receptek, állatorvosi kitételek, hűs tudomány

Vannak még a bocsánatkérő együtt érzők és a véres zöldítők

Nincs rés rákérdezni a kontextusra

Fajok vagyunk és szabadok

A végén jöhet egy gasztrofröccs

Vagy bűnbánó természetborítás

Mélyülnénk, de minek ez a szédület?

Anorexia és lagzi egy gigantikus abrosz alatt

Koplalni is mindig lakoma után kezd az ember

Vannak ennél fontosabb dolgok

Minden világos / vagy kellően zavaros?

Kár töprengeni

Éhségünk és gazdag egészségünk kötelez

S a libának már semmi köze mindehhez

Ha éhezik a lélek...

(A cím és a kép forrása: itt)