Az új abnormális: Az autoriter kontrollmániások mikrovezérelni akarják az életünket (John Whitehead)

Eredeti cikk:

The New Abnormal: Authoritarian Control Freaks Want to Micromanage Our Lives, By John Whitehead, September 26, 2023

Schiller Mária küldeménye

https://reason.com/2023/09/15/environmentalists-are-destroying-my-kitchen/

Az életünket mikromanizálni akaró autoriter kontrollőrültek váltak az új normális, pontosabban az új abnormális jelenséggé, ha arról van szó, hogyan viszonyul a kormány az állampolgárokhoz.

Ez a despotikus önkényuralom, amely megelőzte a COVID-19 hisztériát, maga a dajkaállam definíciója, ahol a kormány képviselői (akiket azért választottak és neveztek ki, hogy értünk dolgozzanak)

elfogadják azt a tekintélyelvű elképzelést, hogy a kormány tudja a legjobban, és ezért szinte mindent ellenőrizni, szabályozni és diktálni kell a polgárok nyilvános, magán- és szakmai életével kapcsolatban.

Valóban, veszélyes idők ezek azok számára, akik még mindig ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy a szabadság azt jelenti, hogy jogunk van saját magunknak gondolkodni és felelősségteljesen, a legjobb belátásunk szerint cselekedni.

Ez az önmagunk feletti ellenőrzésért és szuverenitásért folytatott kötélhúzás az életünk szinte minden területére kihat,

legyen szó az egészségünkkel, az otthonunkkal, a gyermekeink nevelésével, a fogyasztásunkkal, a vezetésünkkel, a ruházatunkkal, a pénzünk elköltésével, a magunk és szeretteink védelmével kapcsolatos döntésekről, sőt még arról is, hogy kivel társulunk és mit gondolunk.

Már nem is lehet úgy megvenni egy tűzhelyet, egy mosogatógépet, egy zuhanyrózsát, egy lombfúvót vagy egy villanykörtét, hogy ne kerüljünk a dadaállamba.

Ily módon, az áljóság álcája alatt a kormányzat olyan bürokratikus zsarnoksággal sújtja az egyén elidegeníthetetlen jogait, és a választási lehetőségeinket arra a néhányra korlátozza, amelyet a kormány elég biztonságosnak tart.

Pedig a korlátozott választás egyáltalán nem választás. Hasonlóképpen, a szabályozott szabadság nem is szabadság.

A Cato Intézet tanulmánya szerint az átlagos amerikaiak számára a szabadság az elmúlt 20 évben általában véve csökkent.

Az Egyesült Államok kormányának (és vállalati bűnpártoló partnereinek) kiadva magát, egyre inkább tekintélyelvű rezsim által gyakorolt önkényuralom nyílt jelei mindenütt ott vannak körülöttünk.

Ám bármennyire is kirívóak ezek a jogainkba való beavatkozások,

a végtelen, kicsinyes zsarnokságok azok, amelyek olyan világosan illusztrálják, hogy "minket, a népet" milyen mértékben tartanak képtelennek a józan ész, az erkölcsi ítélőképesség, a tisztesség és az intelligencia használatára,

nem is beszélve arról, hogy nincs alapvető megértésünk arról, hogyan kell életben maradni, családot alapítani, vagy egy működő közösség részévé válni.

Amikor a pitiáner bürokraták diktátumai nagyobb súlyt kapnak, mint az állampolgárok egyéni jogai, akkor bajban vagyunk, emberek.

A szövetségi és állami kormányok a törvényt bunkósbotként használták arra, hogy pereskedjenek, törvényeket alkossanak és mikromanipulálják az életünket a túlszabályozás és a túlkriminalizálás révén.

A túlszabályozás csak az érem másik oldala a túlkriminalizálásnak, annak a jelenségnek, amikor mindent illegálissá tesznek, és mindenki törvénysértővé válik.

Miközben a dadaállam végtelen számú módon képes mikro-ellenőrzést gyakorolni az életünk felett, a dolgok akkor válnak igazán baljóslatúvá, amikor a kormány olyan mechanizmusokat fogad el, amelyek lehetővé teszik számára, hogy számos törvényének végrehajtása érdekében megfigyeljen bennünket a jogsértések miatt.

Dadaállam, ismerkedjetek meg a mindent látó, mindent tudó felügyeleti állammal és annak segítőjével, az izompacsirta rendőri állammal.

A túlkriminalizáció korában – amikor a törvényt kalapácsként használják, hogy kikényszerítsék a kormány diktátumainak való megfelelést, legyenek azok bármilyenek is – nem kell semmi "rosszat" tenned ahhoz, hogy megbírságoljanak, letartóztassanak, vagy razziáknak, lefoglalásoknak és megfigyeléseknek vessék alá.

Csak vissza kell utasítanod, hogy a kormánnyal lépést tarts.

Ez a rendőrállam szuperhatalma: a dajkaállam által felruházva azzal a hatalommal, hogy bürokratikus pokollá tegye az életünket.

Valójában, ha a magánélet gyors romlása idegesítette a Felügyeleti Állam alatt, készüljön fel arra, hogy meg fog rémülni a felügyeleti mátrixtól, amelyet a Dadaállam a Rendőrállammal együttműködve fog bevezetni.

A COVID-19-cel lefektetett alapozás egy prológus ahhoz, ami a rendőrállam új, viszonylag feltérképezetlen határterület meghódítása lesz: a belső tér, pontosabban az emberi faj belső (genetikai, biológiai, biometrikus, mentális, érzelmi) működése.

Gondoljunk csak bele, hányféleképpen tudna még a kormányzat "megvédeni" minket önmagunktól a közegészségügy és közbiztonság leple alatt.

Például a közegészségügy és közbiztonság ürügyén a kormány a mentális egészségügyi ellátást ürügyként használhatná arra, hogy célba vegye és bezárja a másként gondolkodókat, aktivistákat és mindenkit, aki elég szerencsétlen ahhoz, hogy felkerüljön a kormány megfigyelési listájára.

A tömeges megfigyelési technológiák fejlődésével, a mesterséges intelligencia által működtetett programokkal kombinálva, amelyek képesek nyomon követni az embereket biometrikus jellemzőik és viselkedésük alapján, a mentális egészségügyi érzékelő adatokkal (amelyeket viselhető adatokkal követnek nyomon, és amelyeket olyan kormányzati szervek, mint a HARPA, felügyelnek), fenyegetésértékelésekkel, viselkedésérzékeléssel kapcsolatos figyelmeztetésekkel, a bűncselekményt megelőző kezdeményezések, a vörös zászlós fegyvertörvények és a mentális egészségügyi elsősegélyprogramok, amelyek célja a kapuőrök képzése annak felismerésére, hogy ki jelenthet veszélyt a közbiztonságra, ezek a megelőző mentális egészségügyi programok fordulópontot jelenthetnek a kormányzat azon erőfeszítéseiben, hogy megbüntesse az úgynevezett "gondolatbűncselekmények" elkövetőit.

Így kezdődik.

Az amerikaiak már most is nap mint nap lemondanak arról, hogy a legintimebb részleteket is elárulják arról, kik is vagyunk, hogy eligazodhassanak az egyre inkább technológiailag támogatott világban.

Miután a lakosságot arra a gondolatra kondicionálták, hogy a társadalomhoz való tartozás kiváltság, nem pedig jog, az ilyen hozzáférést könnyen a társadalmi kreditpontoktól, a politikai nézeteink méltóságától vagy attól függővé tehetjük, hogy mennyire vagyunk hajlandóak megfelelni a kormány diktátumainak, legyenek azok bármilyenek is.

Mindannyiunknak óvatosnak és félősnek kellene lennünk.

A kormánynak csak bizonyítékra van szüksége a törvényszegésünkről. Meg is fogják kapni.

Legyen szó olyan megfigyelő szoftverek használatáról, mint a ShadowDragon, amely lehetővé teszi a rendőrség számára, hogy megfigyelje az emberek közösségi média tevékenységét, vagy olyan technológiáról, amely az otthoni WiFi router és az intelligens készülékek segítségével lehetővé teszi a kint lévők számára, hogy "belelássanak" az egész otthonodba, ez csak idő kérdése.

Egy olyan időszakban, amikor a kormány egyre több olyan ideológiát, viselkedést, hovatartozást és egyéb jellemzőt sorol fel, amelyek gyanúsnak minősíthetnek valakit, és az állam potenciális ellenségének bélyegezhetik, nem kell sok ahhoz, hogy bármelyikünket törvényen kívülinek vagy terroristának tekintsenek.

A túlkriminalizáció korában máris bűnözőnek számítunk. Elvégre a kormány szereti felváltva használni a "kormányellenes", "szélsőséges" és "terrorista" szavakat.

Amint azt a Battlefield America című könyvemben világossá teszem: The War on the American People (Az amerikai nép elleni háború) és annak fiktív megfelelője, az Erik Blair Diaries (Erik Blair naplói), egy bizonyos ponton az individualista létet ugyanolyan veszélyesnek fogják tekinteni, mint a terrorista létet.

JOHN W. WHITEHEAD

John W. Whitehead alkotmányjogász és szerző a Rutherford Intézet alapítója és elnöke. Legutóbbi könyvei a bestseller Csatatér Amerika: Az amerikai nép elleni háború, a díjnyertes A farkasok kormánya: The Emerging American Police State (A kialakulóban lévő amerikai rendőrállam), valamint első disztópikus regénye, a The Erik Blair Diaries (Erik Blair naplói). Whitehead a staff@rutherford.org címen érhető el. Nisha Whitehead a Rutherford Intézet ügyvezető igazgatója. A Rutherford Intézetről a www.rutherford.org címen lehet tájékozódni.