Bosszankodó versek – (43) MIVÉ LETTÉL, LABDARÚGÁS? – Gyimóthy Gábor sorozata*

Bosszankodó versek? Igen, olyan versek, amelyek bosszankodnak valami fölött, aminek nem kellene úgy lennie, ahogy van. Lehetne más is a cím: Elégedetlenkedő versek, Dohogó versek, Korholó versek, Háborgó versek, Zsörtölődő versek, vagy akár Dühöngő versek is. Én az enyhe Bosszankodót választottam a sok lehetőség közül. Nem akartam a címet tovább enyhíteni, mondjuk Méltatlankodó versekre.

Világunkban sok minden van, ami nincs rendben. Ilyenek a háborúk, vagy a túlnépesedés olyan országokban, ahol boldogan élhetnének a túlnépesedés nélkül (miért lehet tízmilió Magyarország népessége kereken száz éve változatlanul?). És minden, ami a túlnépesedéssel jár: őserdők kiirtása, a természet visszaszorítása, a tengerek bepiszkítása, a földlégkör túlmelegedése, stb. Ilyen komoly „rendetlenségekre” is kitérnek ezek a versek.  Ám többnyire olyasmiket hánytorgatnak, amelyek kevésbé komoly bajok, de mégis messze vannak attól, hogy apróságok lennének. Vagy ha mégis apróságok, akkor talán könnyen lehetne rajtuk változtatni. És persze olyan bosszankodások is előfordulnak, ami nem emberek által okozott hibára irányul, hanem például egyszerűen rossz időjárásra, amin ugyan kár bosszankodni, de mégis van, aki káromkodik miatta, belőlem meg kicsusszant egy-egy bosszankodó vers.

Hogy még sikeresebben vegyem el a kedves Olvasó kedvét attól, hogy egyáltalán hozzányúljon ezekhez a versekhez, be kell vallanom, hogy előfordul közöttük néhány, amely a mai politika fölött bosszankodik.

Mindennek ellenére bátorkodom jó szórakozást kívánni! (Zollikerberg, 2023 XII. 5.)

Mivé lettél, labdarúgás?

Százhúsz percnyi rohangászás

s az eredmény nulla:nulla!

Ember ! – Hisz a labdarúgás

ezen a szinten már hulla!

S még hogyha a fönti eset

kimondottan ritka volna,

versem ez állapot miatt

akkor is vadul csaholna!

Szerintem a fudbalnéző

a fogát nem arra feni,

mint tudják tizenegyesek

a mérkőzést eldönteni…?

És a közönség csak hallgat,

hiszen beismerni kemény,

hogy a mai szabályoknál

a gól véletlen esemény!

A kilencven perc is túl sok,

ha meddő a mezőnyjáték,

aki abban örömöt lel,

fudbalnéző-hőssé váljék!

A csapatok képessége

nagyon kiegyenlítődött,

s régi szabállyal a játék

ájulatában mond csődöt!

Csodálom a mai nézőt,

ki fogcsikorgatva kitart,

hiszen kínszenvedés helyett,

ő játékot látni akart…

Új szabályok kellenek, hogy

az aprócska különbség is

nagyarányú eredményben

mutatkozhasson meg mégis.

Kérdem én, hogy milyen érzés,

egy:nullára veszíteni,

ha labdát csak tülekedés

tudott góllá segíteni?

A távrúgás a kapura,

mint a fehér holló, ritka,

s hogy a kapus véd-e ilyet,

az a mai fudbal titka.

Nem csoda, mert amint látjuk,

a mai fudbalnak „bája”:

játékosok erőnléte,

melyhez kicsi lett a pálya!

A két kapu közti távot

százszor végigfutva hozza,

s védőjátékos is támad,

nagy tülekedést okozva.

A kapus meg csak ácsorog,

bár a lelkét vetné latba,

de a nagy nyüzsgedelemtől,

azt se látja, hol a labda…?!

Persze, hogy van néha szép gól

(emlék lesz az utókornak),

de a legtöbb sajnos olyan,

mit valahogy bekotornak.

Mezőnyjáték: helyben topog

s el is durvult mára nagyon,

percekig ápolnak olyat,

kit csak félig rúgtak agyon.

És a másik megszakítás:

filmre fölvett képen lesik,

hogy a nehezen megszült gólt,

Mint érvényteleníthetik?

Vagy, hogy a kapuhoz közel,

a támadó buktatása

elég durva volt-e már

a büntetővel megtorlásra...?

Nem sokára a játékot

bírók helyett drónok nézik,

s a lépést, a mozdulatot

számítógéppel kísérik...

Mivé lettél, labdarúgás?

Sírva fordulok el tőled.

Könnyek nélkül nem nézhetem,

ami mára lett belőled...

Zollikerberg, 2023 VIII. 8.

Vége a sorozatnak

---

*A helyesírás különcségei a szerző elveit követi. A 45 versből álló sorozat egy-egy darabját szerdánként és szombatonként közöljük. (a Szerk.)