Csak zendülés volt a „Prigozsin-balhé” (Vukics Ferenc jegyzete)

Lavrov szerint Oroszország vizsgálja, hogy a nyugati hírszerző ügynökségek szerepet játszottak-e a Prigozsin-zendülésben

Továbbra is mindenkit a „Prigozsin-balhé” tart izgalomban. Talán ideje lenne helyre tennünk a fogalmakat. Mi is volt ez: zendülés, lázadás, felkelés, államcsíny, forradalom, vagy terrorizmus, esetleg egy gerillaakció?

Az értelmező szótárak szerint valamely szervezeti fegyelem alatt álló kisebb csoportnak, különböző katonai alakulatoknak olyan megmozdulása, melynek során a csoport megtagadja feletteseinek az engedelmességet, és fegyveres ellenszegülésre is hajlandó. Aki olyan, a katonai szolgálati rend ellen irányuló csoportos, nyílt ellenszegülésben vesz részt, amely a szolgálati feladatok teljesítését jelentősen zavarja, katonai bűncselekményt (bűntettet) követ el.

A zendülést a köznyelvben gyakran a felkeléssel és a lázadással szinonim fogalomként kezelik. A büntetőjogban viszont a zendülés nem állam elleni, hanem katonai bűncselekmény. Hazánkban az a katona, aki a szolgálati rend és fegyelem ellen irányuló olyan csoportos, nyílt ellenszegülésben vesz részt, amely a szolgálati feladatok teljesítését jelentősen zavarja, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés kap az elkövető, ha a zendülés különösen súlyos következménnyel jár. A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés is lehet, ha a zendülés halált okoz. Öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés jár azért, ha a zendülést háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben követik el. Ha a zendülést harchelyzetben követik el, akkor a büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.

Aki zendülésre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt három évig, háború idején, harchelyzetben vagy megelőző védelmi helyzetben egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A magyar jog szerint korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a zendülést, mielőtt az súlyosabb következménnyel jár, vagy miután felszólították, abbahagyja.

A lázadás , a felkelés az állam elleni bűncselekmények csoportjába tartozó bűncselekmény. Ezek közvetlen célja, hogy a Kormányt, az Országgyűlést, a köztársasági elnököt vagy a bíróságokat az Alaptörvényben meghatározott jogkörük gyakorlásában erőszakkal vagy ezzel fenyegetve akadályozza, vagy intézkedésre kényszerítse. Ez a bűntett két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A felkelés ennek a fegyveres változata, ahol az uralkodó, az elnyomó, vagy a megszálló hatalom ellen lépnek fel.

Az orosz jogrend szerint a Wagner esetében nehéz pontos következtetésre jutni, mivel az ottani törvények szerint nem is értelmezhető a működése (ez még kidolgozásra vár). Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy nem egy országos méretű megmozdulásról volt szó és nem irányozta elő a moszkvai kormányzat megdöntését. Az orosz védelmi minisztérium és Prigozsin között létrejött feszültség következtében a zsoldosvezér csak a számára kellemetlen katonai vezetőktől szabadult volna meg.

A Wagner ennek ellenére szervezeti fegyelmét tekintve az orosz állam egyik szerződéses jogviszonyban lévő fegyveres ereje volt. Nem az orosz haderő, de még csak nem is az egész Wagner szegült szembe feletteseivel és alkalmazott ennek érdekében fegyveres erőszakot, hanem csak egy viszonylag kis része.

A PMC "Wagner" 32.000 fős állományából csak mintegy 7-8 ezer fő vett részt a megmozdulásban. Ezek többségének egyébként fogalma sem volt arról, hogy mi is történik valójában. Nekik azt mondták, hogy Belgorodot védik a "határ menti területek védelme" érdekében és innen vonultak aztán Voronyezs felé. A konvoj a legtávolabb Tula területéig jutott tagjai már csak alig voltak többen mint ezer fő. A PMC "Wagner" embereit félrevezették.

A PMC "Wagner" alkalmazottai már elkezdtek szerződéseket kötni a Védelmi Minisztériummal, amelyek értelmében, hasonlóan fognak dolgozni, mint korábban.

A PMC "Wagner" parancsnokainak többsége nem állt alkalmazójuk, Prigozsin mellé. Összesen várhatóan néhány ezer főnyi személyzet kivételével minden zsoldos aláírja a szerződést a Védelmi Minisztériummal.

A sajtónak nyilatkozó alkalmazottak többsége „szégyenletesnek” találta, hogy magáncélok érdekében használták fel őket és a nagy véráldozatokkal kivívott hírnevet így „beszennyezték”. A PMC "Wagner" csapatainak egy jelentős része a fegyvereit átadva megadta magát a rendőrségnek a Rosztov-on-Donból és más régiókból való kivonulás során. Állítólag "nem akartak visszatérni a sajátjaikhoz".

Nemcsak a nyugati, de az orosz szolgálatok is fel voltak készülve Prigozsin lépéseire. Wagner alapvetően a orosz Felderítő Főcsoportfőnökség, rövidítve GRU (Главное разведывательное управление) kreálmánya, volt így nehezen elképzelhető, hogy már az első pillanatban ne lettek volna benne jelen az orosz szolgálatok beépített emberei.

Ráadásul a The Daily Telegraph brit konzervatív napilapnak nyilatkozó Andrej Szoldatov (orosz titkosszolgálatokra specializálódott kutató) szerint két hónapja már az orosz katonai hírszerzés (GRU) látta el az elsődleges hírszerzési feladatokat Ukrajnában. A GRU az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálatot (FSZB) váltotta az invázió szempontjából kiemelten fontos szerepkörben. Amerikai tisztviselők szerint a nagy múltú titkosszolgálat presztízse az utóbb időben jelentősen csökkent az orosz hadsereg köreiben, egyes jelentések szerint több orosz tiszt, köztük számos zászlóalj parancsnoka nem volt hajlandó végrehajtani a felsőbb szintekről érkező utasításokat. A GRU kinevezése többek közt ezt a problémát hivatott orvosolni. Akkor mindenki úgy gondolta, hogy a GRU sokkal hatékonyabb lehet a harctéren, mert jobb kapcsolatot ápol a katonákkal és jobban kiépített logisztikai hálózata van.

A Wagner összes csúcsparancsnoka volt GRU-s (pl. Anton Jelizarov, Dmitrij Utkin). Az elmúlt napok történései azt erősítik meg, hogy a felsőbb parancsnokok valószínűleg továbbra is be voltak kötve az orosz katonai hírszerzésbe és nem vettek részt a zendülésben. Ezt azonban Prigozsinnak is tudnia kellett.

Utkin nyilvánvalóan kilóg a többi parancsnok közül, de őt mindig is Prigozsin személyes jobbkezeként tartották számon volt. Egyesek szerint Utkin a Wagner valódi alapítója, és Prigozhin csak a társa vagy társüzletembere volt.

Nem meglepő, hogy egyes vezető orosz vezetők a jelek szerint nem a többi parancsnokot vagy a GRU-t, hanem egyedül Prigozsint és Utkint hibáztatják, mint társszerzőket.

Itt van például a Duma állami képviselője és prominens ex-tábornok Guruljov, aki azt állítja, hogy Prigozsint és Utkint egyaránt ki kellene végezni.

Nem titok, hogy Prigozsin kapcsolatban áll a nyugati titkosszolgálatokkal. Prigozsin állítólag január végén, a Wagner harcosok súlyos veszteségeinek időszakában Bahmutban, az orosz erők elárulására tett ajánlatot az ukrán hírszerzési igazgatóságon, vagyis a HUR-on belül titokban fenntartott kapcsolatainak.

Állítólag a HUR tisztviselőivel való személyes találkozókra is sor került egy afrikai országban. Két ukrán tisztviselő a Washington Postnak elmondta, hogy Prigozsin többször is felajánlotta a HUR-nak, hogy információkat ad át az orosz csapok elhelyezkedéséről és erejéről, de Kijev elutasította, mert az ukrán tisztviselők nem bíznak Prigozsinban vagy a szándékaiban. Moszkva valószínűleg tudott Prigozsin titkos kommunikációjáról az ukrán HUR-ral. Szóval a „maszkirovka” esete még állhat, és nem biztos, hogy „Putyin séfje” pontosan tisztában volt azzal, hogy mire is használják fel ebben a játékban.

Maga Prigozsin egyszer még azzal is eldicsekedett, hogy saját "kapcsolatai" vannak a másik fél hírszerző szolgálataival. Lehet, hogy ez is csak az egyik híres hazug hencegős epizódja, de azért érdemes elgondolkodni rajta. Mindenesetre akciója során a „különleges művelet” ellátását egy percre sem akadályozták a zendülők.

Talán emlékszünk még arra is, amikor azt terjesztette. hogy az orosz hadsereg hatalmas területeket veszített el, amit az ukránok elfoglaltak és a vezetők az igazságot eltitkolják az orosz nép elől.

Az elemzők közül sokan összezavarodtak és nem értették, miért mond ilyeneket. Néhányan azt hitték, hogy poszttraumás stressz szindrómában szenvedhetett, de a legtöbben arra a következtetésre jutottak, hogy a zsoldosvezér nem egy „mongol hadúr”, hanem csak egyszerűen egy „gazember”, aki túl sokat képzel magáról és túl keveset arról a „bizánci méregkeverésről”, ami Moszkvát mindig is jellemezte.

Putyin hangsúlyozta, hogy a történtek ellenére a Wagner-csoport harcosait és parancsnokait mindig „nagy tisztelettel” kezelték, mert valóban bátorságot és hősiességet tanúsítottak.

Az orosz elnök azt ígérte, hogy a védelmi tárca mindent meg fog tenni a Wagner-lázadás következtében életüket vesztett katonák családjainak támogatása érdekében.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter hétfőn közölte, hogy az orosz biztonsági szolgálatok vizsgálják, hogy nyugati vagy ukrán hírszerző ügynökségek játszottak-e szerepet Jevgenyij Prigozsin Wagner-főnök kétnapos lázadásában. Az RT kérdésére, hogy Oroszországnak vannak-e bizonyítékai a nyugati részvételre, Lavrov azt mondta: "Én egy olyan minisztériumban dolgozom, amely nem foglalkozik azzal, hogy bizonyítékokat gyűjtsön törvénytelen cselekmények elkövetéséről, de vannak ilyen szerveink, és biztosíthatom önöket, hogy már vizsgálják az ügyet".

Az orosz diplomata szerint a nyugati hírszerzés valószínűleg azt akarta, hogy a lázadás sikerrel járjon, és

rámutatott az amerikai média jelentéseire, amelyek szerint az amerikai hírszerzés tudott arról, hogy Prigozsin fegyveres akciót tervez az orosz katonai intézmény ellen, de nem hozta nyilvánosságra az információt.

"Különösen a CNN, ha jól emlékszem, arról számolt be, hogy az amerikai hírszerző szolgálatok már napok óta tudtak arról, hogy lázadás készül, de úgy döntöttek, hogy nem hozzák nyilvánosságra ezt az információt senkinek, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy a lázadás sikerülni fog" – mondta Lavrov.

Lavrov rámutatott egy másik CNN-jelentésre, amely szerint az amerikai tisztviselők arra számítottak, hogy Prigozsin nagyobb ellenállásba ütközik, és a lázadás erőszakosabb lesz. "Úgy értékeltük, hogy sokkal erőszakosabb és véresebb lesz" – mondta egy meg nem nevezett amerikai tisztviselő a CNN-nek.

Lavrov azt is elmondta az RT-nek, hogy az USA jelezte Oroszországnak, hogy nem vesz részt Prigozsin felkelésében, és ezt az üzenetet Lynne Tracy, az Egyesült Államok oroszországi nagykövete adta át.

Később hétfőn Biden elnök tagadta, hogy az USA bármilyen szerepet játszott volna a válságban, és azt mondta, hogy Washington ezt világossá tette Moszkvának.

Egy nyugati tisztviselő szerint az üzenetet több csatornán is eljuttatták az ukránoknak, és felhívták a figyelmüket arra, hogy ez egy orosz belügy.

A hétvégén, a Wagner-lázadás során a nyugati szövetségesek több különböző szinten is kapcsolatba léptek ukrán tisztviselőkkel, figyelmeztetve őket, hogy ne használják ki a káoszt egy Oroszországon belüli csapásra – számolt be a CNN egy nyugati tisztviselőre hivatkozva.

A NATO ugyanis attól tartott, hogy ha Ukrajna csapást hajt végre Oroszország területén, akkor azt úgy értelmezheti Moszkva, hogy az ukránok és a Nyugat Prigozsint segítik, és beleszólnak Oroszország belügyeibe. Egy nyugati tisztviselő szerint az üzenetet több csatornán is eljuttatták az ukránoknak, és felhívták a figyelmüket arra, hogy ez egy orosz belügy.

"Egyébként, amikor Tracy amerikai nagykövet tegnap orosz tisztviselőkkel beszélt, küldött néhány jelzést. Ezek a jelzések valószínűleg nem titkosak, elsősorban arról szóltak, hogy az USA-nak semmi köze ehhez, hogy az USA nagyon bízik abban, hogy az atomfegyverek rendben lesznek, hogy az amerikai diplomatáknak nem esik bántódásuk" – mondta Lavrov.

Biden azt is tagadta, hogy az USA NATO-szövetségesei részt vettek volna a felkelésben. "Egyetértenek velem abban, hogy gondoskodnunk kellett arról, hogy Putyinnak ne adjunk ürügyet ... arra, hogy ezt a Nyugatra, a NATO-ra kenje" – mondta Biden. "Világossá tettük, hogy nem voltunk érintettek, hogy semmi közünk hozzá. Ez az orosz rendszeren belüli harc része volt".

Nem volt jele annak, hogy Antony Blinken külügyminiszter megpróbálta volna felvenni a kapcsolatot Lavrovval a válsággal kapcsolatban. Ehelyett Blinken azt nyilatkozta a médiának, hogy az USA további instabilitásra számít Oroszországban.

"Úgy gondolom, hogy egy mozgó kép közepén vagyunk. Még nem láttuk az utolsó felvonást" – mondta Blinken a CBS Newsnak vasárnap.

A lázadásra adott ukrán válaszlépésekről Lavrov azt mondta, hogy Kijev reméli, hogy a moszkvai kormányt megbuktatták volna. "Mindannyian sajnálkoztak, hogy nem sikerült kihasználni ezt a helyzetet a rezsim megbuktatására" – mondta.

Májusban a The Washington Post arról számolt be, hogy Prigozsin kapcsolatban állt az ukrán katonai hírszerzéssel, és még orosz csapatállásokat is felajánlott nekik, ha cserébe az ukránok kivonulnak Bahmutból. A jelentés a Discordon kiszivárgott amerikai hírszerzési értékeléseken alapult, de a teljes dokumentumokat nem hozták nyilvánosságra, Prigozsin pedig tagadta a vádakat.

Putyin orosz elnök hétfő este megtartotta első beszédét azután, hogy Jevgenyij Prigozsin Wagner főnök rövid ideig tartó zendülése véget ért, és fogadkozott a Wagner harcosoknak, hogy betartja a lázadás befejezésére kötött megállapodásban foglaltakat. Putyin köszönetet mondott az orosz állampolgároknak és biztonsági erőinek, amiért szembeszálltak a lázadással. "Az alkotmányos rend melletti határozott, egyértelmű álláspontot foglaltak el a társadalmi szervezetek, a vallási felekezetek, a vezető politikai pártok, tulajdonképpen az egész orosz társadalom. Mindenkit egyesített és öszsefogott a legfontosabb dolog, a haza sorsáért való felelősség" – mondta. Putyin nem említette név szerint Prigozsint, mondván, hogy a "lázadás szervezői" "elárulták a hazájukat".

Az orosz vezető szerint Ukrajna és nyugati támogatói azt akarják, hogy az oroszok egymást öljék, és az ország polgárháborúba süllyedjen. "Azt akarták, hogy orosz katonák öljék egymást, hogy katonák és civilek haljanak meg, hogy a végén Oroszország veszítsen, és társadalmunk kettészakadjon, véres polgárháborúba fulladjon" – mondta. "Dörzsölték a kezüket, arról álmodoztak, hogy bosszút állnak a fronton és az úgynevezett ellentámadás során elszenvedett kudarcokért, de elszámították magukat".

A Wagner tagjairól szólva Putyin azt mondta, hogy a zsoldoscsapat harcosainak és parancsnokainak "túlnyomó többsége" orosz hazafi. "Ezért az események kezdetétől fogva, közvetlen utasításomra, lépéseket tettek a sok vérontás elkerülése érdekében" – mondta.

Putyin köszönetet mondott Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnöknek a válság lezárását célzó tárgyalások közvetítéséért, amelyek egyezséghez vezettek. Putyin fogadkozott, hogy betartja a megállapodást, és felajánlotta a Wagner-tagoknak a lehetőséget, hogy szerződést írjanak alá az orosz védelmi minisztériummal, hazatérjenek családjukhoz, vagy Fehéroroszországba utazzanak. "Az ígéretemet teljesíteni fogom" – mondta. A Lukasenko által közvetített megállapodás pontos részletei nem tisztázottak. A Kreml eredetileg azt mondta, hogy azok a Wagner-harcosok, akik nem vettek részt a lázadásban, szerződést köthetnek a védelmi minisztériummal, de Putyin megjegyzései azt sugallták, hogy a zsoldoscsapat minden tagjának lehetősége van erre.

A Kreml szerint Prigozsin a megállapodás értelmében Fehéroroszországba megy. Prigozsin hétfőn egy 11 perces hangfelvételt tett közzé Telegram-csatornáján.

A felvételen Prigozsin megvédte tettét, azt állítva, hogy nem akarta megdönteni a kormányt. Azt mondta, indítéka az volt, hogy "megakadályozza Wagner "megsemmisítését", és hogy a Magán Katonai Társaság (PMC) július 1-jével "megszűnik" az orosz védelmi minisztérium azon követelése miatt, hogy minden önkéntes harcosnak szerződést kell aláírnia.

Azt mondta, hogy egy orosz rakétacsapás, amely 30 Wagner-harcos halálát okozta, indította el az Oroszországba való bevonulásukat.

Prigozsin állítása azonban, miszerint az orosz hadsereg a harcosait támadta volna, nem nyert megerősítést.

Úgy gondolom, hogy aki többet meg akar tudni a zendülés valódi mozgatórugóiról, az a Wagner-tábort ért támadásról szóló felvételben és annak készítőinél „találhat” részletesebb információkra.

Az RT szerint több jelentés is arról szólt, hogy Prigozsin harcosai lelőttek egy orosz helikoptert és egy repülőgépet a lázadás során, és 20 orosz katona meghalt. A számokat azonban nem erősítették meg, mivel az orosz védelmi minisztérium nem tett közzé hivatalos halálos áldozatok számát.

Putyin foglalkozott azzal, hogy voltak orosz áldozatok, és azt mondta, hogy "az elesett hős pilóták bátorsága és önfeláldozása megóvta Oroszországot a tragikus pusztító következményektől".

Prigozsin elismerte, hogy vadászgépei orosz repülőgépekre lőttek. "Sajnáljuk, hogy csapást kellett mérnünk a repülőkre, de ők bombákat dobtak (ránk) és rakétacsapásokat indítottak ellenünk" – mondta.

"A visszafordulásra vonatkozó döntésünk két fontos tényezőn alapult. Az első tényező az, hogy nem akartunk orosz vért ontani. A második tényező az, hogy tiltakozásunkat rögzítettük, és nem az ország kormányának megdöntésére törekedtünk" – mondta Prigozsin. "Ekkor Alekszandr Grigorjevics Lukasenko kezet nyújtott, és felajánlotta, hogy törvényes keretek között megoldásokat talál a Wagner PMC további munkájára".

Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok csalódott Prigozsinban és „sokkal nagyobb vérontást” várt a fegyveres zendüléstől.

A CNN szerint az amerikai hírszerzés arra számított, hogy a Wagner-csapatok vonulása Moszkva ellen az orosz hadsereg részéről sokkal nagyobb ellenállásba ütközik, és „sokkal véresebb lesz, mint amilyen lett”. Az amerikai külügyminiszter szerint korai lenne megmondani, hogy az elmúlt napok oroszországi eseményei milyen változásokat hoznak, de az oroszországi események ellenére is továbbra is Ukrajnára kell figyelni.

A kijevi vezetés szerint Oroszország léte Putyinnal az élen kulcsfontosságú kockázatot jelent a világ stabilitására nézve.

„A Kreml fejének hatalmi vertikuma nagyon gyenge, és kész engedményeket tenni az önfenntartás érdekében – hangsúlyozta Podoljak. Ezért, mint az elnöki hivatalvezetői tanácsadó megjegyezte, bármelyik katonai csoport gyorsan magához ragadhatja a hatalmat Oroszországban. Így minél tovább marad Putyin hatalmon, annál erősebbek lesznek Oroszország összeomlásának, a belső háborúskodásoknak a tömegpusztító fegyverek esetleges ellopásával járó következményei" – tette hozzá.

„A globális stabilitás fő kockázata nem Oroszország veresége a háborúban, hanem éppen ellenkezőleg – az orosz állam létezésének kényszerű folytatása putyini formátumában. Ez egy jelzés minden globális elit számára: el kell látni Ukrajnát mindennel, ami ahhoz szükséges, hogy végső csapást mérjen Putyin államára (ami lehetővé teszi Oroszország számára, hogy elindítsa a politikai átalakulási folyamatokat)” – magyarázta Mihajlo Podoljak.

A nyugati fősodor véleményével ellentétes módon egyes elemzők úgy gondolják, hogy ez a zendülés sok szempontból az orosz állam erejét bizonyította, egyszerűen azért, mert olyan egységet mutatott, mint még soha.

Valójában valami nagyon érdekes dolog történik Oroszországon belül. Patrick Lancaster új riportja arról szól, hogy a 90-es évek fatalizmusa helyett egy újonnan felfedezett optimista módon éltetik Wagnert, miközben egyszerre dicsérik Putyint és Oroszországot. A zendülés ellenére az egyszerű emberek úgy gondolják, hogy Oroszország számára minden pontosan a terv szerint halad.

„Megérthetik az amerikaiak az ilyesmit? Talán csak azok, akik olvastak Dosztojevszkijt. Ez egy új Oroszország, amely a szemünk előtt születik, és minden egyes zökkenő, akárcsak a tegnapi, csupán Oroszország történelmi célja újbóli megvalósulásának szülési fájdalmait szolgálja. Ez egy olyan nép, amelyet a nyugati propaganda legmagasabb fokozata ellenére sem lehetett megingatni vagy megosztani. Az utcára vonultak, hogy támogassák mind Wagnert, mind Putyint, és az összes hőst, mert a nácik most már megértették, ki az igazi ellenség, és miért harcol az ország.”

Ezt látszik alátámasztani, hogy Most Shoigu bejelentette az első nagy ráncfelvarrást. Oroszország létrehoz egy teljesen új hadsereget, egy új hadtestet és öt új ezredet, amelyeket a meglévő hadseregekhez csatolnak.

Az Orosz Föderáció fegyveres erői aktívan képeznek tartalékokat, mind védelmi, mind támadási célokra. Szergej Sojgu védelmi miniszter szerint 114 000 embert és 52 000 önkéntest toboroztak közvetlen szerződés alapján.

"Valójában június végéig befejezzük a tartalékos hadsereg megalakítását, és a közeljövőben befejezzük a hadtest megalakítását. Újabb öt ezredet is megalakítottunk több mint 60%-os feltöltöttséggel. Az ilyen adatok bizalmat ébresztenek a védelmünk ellenálló képességével kapcsolatban az NVO-zónában, különösen az ukrán fegyveres erők mérhetetlen veszteségeinek fényében.

Előkészületek folynak a további támadó akciókra ... A mi részünkről is."

Többször elmondtuk, hogy a győzelmet csak támadással lehet elérni. Moszkva azt reméli, hogy miután az orosz hadsereg kimerítette az ellenséget a védekezésben, nagyszabású támadó hadműveletekre fog áttérni. Ezek szerint az Orosz Föderáció még mindig nem mondott le arról, hogy további területeket foglaljon el.

Ha a toborzást a korábban megadott ütemben folytatják (azaz napi ~ 1300 fővel),

az azt jelenti, hogy Oroszország havonta 40 ezer új embert állíthat hadrendbe. Ez pedig az év végéig az újonnan megalakított hadseregen mellett két újabb hadsereg felállítására is lehetőséget ad. Most érthetjük meg igazán, hogy miért is döntöttek úgy, hogy egyelőre védelmi tevékenységekkel akarják elérni a céljaikat.

Már csak az a kérdés, hogy a nyugati szövetségesek mit is tudnak lépni az orosz tervekre, mert a Prigozsin-zendülés nem hozott megváltást a számukra.

Úgy tűnik nemcsak a harctéren van versenyfutás az oroszok és az ukránok között, hanem a zendülések gyakoriságában is.

Az ukránok (minden harctéri bátorság ellenére) fogynak, és egyes vélemények szerint a rendelkezésre álló erők nagy része már csak területvédelmi alakulatokból áll. A háborús felvételekből az látszik, hogy az ukránoknál gyakorlatilag nincs mód sem az azonnali orvosi segítségnyújtásra, sem a sebesültek evakuálására. Számos olyan eset van, amikor a katonákat egyszerűen hagyják meghalni.

Ez sok ukrán katona engedetlenségét eredményezte, akik közül néhányan nyíltan megtagadják feletteseik parancsainak követését, ami tovább erősíti a korábbi állításokat egy Ukrajnát is fenyegető lázadásról.

A harctéri jelentések szerint parancsnokaik gyakran szélsőséges intézkedéseket tesznek az engedelmesség biztosítása érdekében. Az egyik legutóbbi videón egy tiszt legalább két kézigránátot dobott több ukrán katonára, mert nem tartották a pozíciójukat. A tiszt láthatóan feldúltan úgy döntött, hogy az engedetlenség azonnali büntetése az, hogy kézigránátokat dobál rájuk. A rendelkezésre álló felvételeken látható, hogy a parancsnok legalább két gránátot vesz el egy másik katonától, és bedobja a bunkerbe, ahol a menekülő katonák álltak, majd robbanás hallatszik. A szerencsétlenül járt katonák sorsa ismeretlen, de tekintve, hogy milyen szűk helyen voltak, csak feltételezhető, hogy a legjobb esetben is súlyos sérüléseket szenvedtek. Ha Ukrajna folytatni akarja a harcot, ennél „takarékosabban” kellene bánni az emberekkel.

Simplicius két nappal ezelőtti összefoglalójának végén

egy lengyel katona arra panaszkodik, hogy az általa kiképzett ukrán katonák nemcsak arra képesek, hogy szándékosan megsebesítsék magukat, hanem képesek megrongálni a lengyel tankokat, hogy szellemileg fogyatékosnak tűnjenek. Így akarják megúszni, hogy a frontra kerüljenek.

Jelenleg csak a hadkiegészítő parancsnokságok engedélyével mehetnek kórházba a hadköteles férfiak. A Kárpátaljával szomszédos Ivano-Frankivszk megyében szigorú tiltást vezetett be a katonai vezetés, amely szerint

nem lehet tervezett kórházi gyógykezelésre beutalni a 18 és 59 év közötti férfiakat, ha nem rendelkeznek a toborzóiroda vagy hadkiegészítő engedélyével.

Az ilyen páciensekről a kórházak kötelesek jelentést tenni a toborzó irodáknak. Az emberekben egyre erősebb az élni akarás ösztöne Ukrajnában.