Czigány Edit: Férfiasság és spiritualitás (Macsók és az érzelmek)

2011-ben Woody Davis pszichológus csoportos kísérleteket végzett a keresztény hit motívumainak azonosítására, a férfiak gyülekezetbeli távolmaradásának okairól. A tíz leggyakrabban elhangzó válasz az amerikai kultúra „feminin” értékeit említette, mint gondoskodás, támogatás, alázat, alárendeltség.

Az amerikai keresztény férfiaknak nem a hittel, hanem az egyházi gyakorlattal van problémájuk. A rendszert utálják, amely azt érezteti velük, hogy rájuk nincs szükség.

2012-ben David Murrow amerikai „coach” (személyes felkészítő, segítő, tanácsadó) nagysikerű könyve, a Hová tűntek a férfiak a gyülekezetekből?, idéz egy lelkészt, aki megkérdezett férfiakat a távolmaradásuk okáról, s ők azt válaszolták, hogy túl hosszú, unalmas az istentisztelet, elavultak az énekek, és a programokban nőies feladatok vannak.

Az utóbbi évtizedek legtöbbet olvasott „spirituális férfikönyvét” Richard Rohr, amerikai ferences szerzetes írta, aki Carl Gustav Jung elméletére épít – ez az anima-animus, a bennünk élő nőies-férfias archetípusok fontosságát hangsúlyozza. Meglátása szerint spiritualitás nélkül nincs igazi férfilét.

Kath Engebretson ausztrál kutató 2013-ban 15-18 éves fiúk férfiidentitás keresését vizsgálta. Ebben az életkorban még nem kerül ellentmondásba maszkulinitás és spiritualitás.

Taylor Thomas Smyte, az amerikai Taylor Egyetem tanára 2014-ben publikált tanulmányában megállapítja, hogy a serdülőkorban lévő fiúk még szoros kapcsolatot érzékelnek a spiritualitás és a férfivá válás között. Ha ebben a korban megfelelő hitéleti válaszokat kapnának, maguk is könnyebben azonosulnának ezzel a gondolkodásmóddal.

A pszichológia tudománya mennyiben járult hozzá a közgondolkodás férfias-nőies sztereotípiáihoz?

Junggal ellentétben a pszichológia lassanként maga is a racionális férfi és az érző nő mítosza felé mozdult el. Például szülő–gyerek kötődési vizsgálatokban évtizedekig nem vettek részt apák.

Hollywood kultúrája sem tett jót, amely a kemény, érzelemmentes férfi, és a kizárólag érzelmi életet élő nő ideáljával zavarta össze a valós szerepeket.

Egy mai, modern életet élő, átlagos férfi életében éppen az apává válás az utolsó lehetőség, hogy spirituális fejlődését megvalósíthassa.

Az apaság fontossága az utóbbi évtizedekben felértékelődött.

Az apás szülés sok férfi életében transzcendentális élményt jelent a gyermekéhez fűződő, szoros érzelmi kapcsolatban. Az ego-központú látásmódtól teljesen eltérő életszemlélet és életcél elérése a gondoskodásban valósulhat meg. Az animusz és anima összekapcsolódása Jungi értelemben minden igazi spirituális élmény alapfeltétele.