Czigány Edit: Sántika dolgozik

A teraszon ülök.
A kertben kiégett fű. Egy hónapja nem esett az eső és hőség van.
A fűnyíró sem vágja, csak tekergeti a száraz fűcsomókat. Hosszú szálak maradnak elvágatlanul a földön.
Járnak ide galambok. Valaki tenyészti őket a harmadik szomszédban.
Naponta kétszer, az egész galambraj edzést tart. Csapatban egyszerre kirepül, és a fekvő nyolcas, a végtelen jelét az égboltra rajzolva, elzúg a fejed felett.
Mintha egy vitorlás repülőgép suhanna el, ösztönösen behúzod a nyakad, amikor egyszerre fordulnak.
Gerlék is élnek a közelben.
A szomszéd hatalmas diófájának ágai közt vitatkoznak, civakodnak.
A dús lombok közül, hol kirepül egy, hol visszarepül három.
Néha az én kertemben is leszállnak, szemelgetnek.
Azt hittem eddig, hogy a fűnyírás után kihullott magvakat szedegetik össze. De nem.
Egy kis sántát napok óta azonosítottam.
Hosszú fűszálakat vesz a csőrébe, majd eldobja őket.
Miért válogat? Figyelek.
Ha talál egy megfelelő hosszúságú fűszálat, hosszan igazgatja, hogy középen csípje meg, majd nagy svunggal felröppen vele.
Repüléskor a gerle szárnya fémes hangot ad, ezért hívta nagyanyám „drótszárnyú madárnak”. A harmadik akció után végre megképzik agyamban, hogy talán fészket épít ez a madár?
Felállok és nézem, merre viszi a fűszálat.
A házam frontja előtt, a kertemben lévő, hatalmas erdei fenyő ágai közt tűnik el.
Egész délelőtt dolgozik.
Én meg, egész délelőtt figyelem.
Ez a munkamegosztás.
Én nyaralok, ő meg sántán is küzd a faj fennmaradásáért.
Comments