VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Czigány Edit: Cézár és Picur. Rekviem két kutyáért



Volt egyszer egy szomszéd. Egy BMV autószerviz.

Két kutya őrizte – meg egy éjjeliőr.

Cézár szép, fajtiszta, német juhász kölyökkutyaként állt szolgálatba.

Jó gazdái voltak, szépen növekedett, szorgalmasan ellátta a feladatát.

Lakásom harmadik emeleti konyhaablakából a – saját kertünkkel szomszédos – szervizudvarra láttam. Óhatatlanul tanúja voltam minden eseménynek, mivel az emberiség nagyobbik fele sokat tartózkodik az említett helyiségben.

Teltek az évek.

Egyszer azt látom, hogy Cézár valami macskaszerű, kis gombolyaggal játszik. A gombolyag – váratlanul – szaladni is tud. Jesszusom, csak nem macska? (Macskagazdiként – az infarktus határán – figyelem a várható borzalmakat.) Mi a fene az a drapp-fehér csomag, amit Cézár hengerget, göndörget? Hengergetés után a csomag felkel és visszaszalad Cézár orra elé.

Az állatok nem mazochisták! Előveszem a távcsövet.

Hála Istennek, nem macska! Cézár egy kiskutyát göndörget, aki – látható eufóriában – élvezi a nokedli-szaggatás konyhaművészetét imádott séfje részéről.

Később kiderül, a kis korcs dögöt valaki bedobta a szerviz udvarára. Befogadták. Így lett Cézár boldog játszótársa. Ő Picur.

Picur felnőtt. Persze feleannyira cseperedett, mint Cézár. De a szerelmes jóbarátság töretlenül megmaradt. Együtt flangáltak az autók között, együtt ugattak, együtt hallgattak. Álmomban is megismertem a hangjukat.

Egyszer a túloldali szomszédjuk építkezésbe kezdett, és a közös kerítésüket lebontotta. Ideiglenesen egy dróthálót húzott a két telek közé.

Na, a kutyák – akik életükben nem hagyták el a területet, sétáltatás címén sem –, ezen a könnyű akadályon áttörtek, és – kíváncsiságuktól vezérelve – megszöktek.

Mindketten.

A tulajdonos – a kutyákat keresve – éjszakákon át járta autóval a kerületet. Bemondatta a Danubius Rádióba a kutyák nevét, amelyre hallgatnak, a telefonszámot, ahova üzenni lehet, a címet, ahova hozni lehet őket, stb. Hiába!

Eltelt egy hét.

(Soha ne