Czigány Edit: Stressz és függőség

Edward J. Khantzian, a Harvard Medical School professzora az 1870-es években kezdett foglalkozni azzal lehetőséggel, hogy a „szerhasználat” – kábítószer-használat – valójában csak TÜNET, a problémára adott válasz, öngyógyítási kísérlet.

Az elmélet nem előzmény nélküli. Több szerző használt már olyan kifejezéseket, mint „választott, vagy preferált drog”.

David F. Duncan, a Brown Egyetem kutatója már korábban publikált olyan tanulmányokat, amelyben a szerhasználatot „megküzdési kísérletként” értelmezte. Ő és kollégái azonban megkülönböztették az ilyen értelemben használt szereket, szemben a károssá, addiktívvá váló (függőséget okozó) szerhasználattól. Vagyis a többség nem megküzdési módként fogyaszt alkoholt vagy drogot.

A szakma mégis az öngyógyítási hipotézist fogadja el. Többek között azért is, mert magyarázatot ad a pszichiátriai betegek magasabb arányú szerhasználatára, és az elmélet jól használható a terápiában.

Néhány példa a szertípusok és a háttérbetegség összefüggéseire.

1. Opiátok. Nyugtató, kábító hatásuk miatt – átmenetileg –csökkentik a haragot, az intenzív indulatokat. A használó úgy érzi, megkönnyebbült a világ terheitől, „én-összetartó” hatása van. Elfedi, de nem gyógyítja meg a múlt sebeit.

2. Központi idegrendszeri depresszánsok (altatók, nyugtatók, alkohol). Ezek a szerek a merev gátlásokat, én-védő mechanizmusokat szabadítják fel. A szorongást, az ürességérzetet, a kapcsolattól való félelmet csökkentik, de a féktelen indulatoknak is korlátot szabnak.

3. Stimuláns szerek (amfetamin, kokain) hangulatjavító, önbizalom-fokozó hatásúak, az energikus embereknél pedig fokozzák az „omnipotencia” (mindenhatóság) érzését. A hiperaktív személyeknél – paradox módon – nyugtató hatásúak.

4. Nikotin, dohányzás: oldja a distressz (káros feszültség) állapotát, a szorongást, a depressziót.

Az öngyógyító hatások csak rövidtávon érvényesek. A hozzászokás megszünteti a pozitív hatást, és kiegészül a megvonási tünetek kínjaival.

Khantzianék modellje sem hibátlan. Napjainkban az új pszichoaktív szerek használata mögött piaci keresleti szempontok vannak, és nem a pszichés nehézségek megoldása.

Ennek ellenére a terápia az elsődleges problémákra koncentrál, és ha azok megoldódnak, akkor a szerhasználat is visszaszorul.