Czigány Edit: Szenvedély, elhivatottság vagy drogmámor? Az „örömadagoló rendszer” működése
Az ember agyának jutalmazásért felelős mechanizmusa sokféleképpen ösztönözhető hatékonyabb tevékenységre.
Teljes önátadással végzett munkálkodással, alkotással, kockázatvállalással, valamint felszabadult szex által.
Kijátszhatjuk a rendszert „pótszerek” használatával, pótcselekvéssel, és kaphatunk – úgymond – „meg nem érdemelt” visszaigazolást.
Mélyen emberi szükséglet a valami hatalmasban, átfogóban való feloldódás.
A személyes halandóság fájdalma valamelyest enyhül, ha elköteleződünk egy ügy mellett, hiszen az eszme túlélhet bennünket. A halandóság ellen jogosan folytatott küzdelem egyik módja, ugyanakkor bizonyos mértékű függőség is.
Jutalmazó rendszerünk aktivitását az elköteleződés fokozza.
A nagytőkések, a háborús bűnösök, brókerek, vállalatvezérek, spekulánsok is valójában a jutalomadagjuk megszerzéséért fáradoznak.
Nem is a győzelem a legnagyobb meghajtó erő, hanem az izgalom, a veszélyhelyzet iránti vágyakozás.
Miért lesz valaki hivatásos katona? A versenysportok művelői szintén a felfokozottságot keresik.
A mérsékelten ragadozó lelkűek, megelégszenek azzal, hogy időnként verekednek.
Az örömadagoló rendszer kijátszásának legegyszerűbb módja már az ősidőkben is a tudatmódosító szerek használata volt.
Agyunk meg nem érdemelt jutalomban részesít, amikor cigarettázunk, alkoholt, vagy kábítószert fogyasztunk. A morfium-származékok eleve hasonlítanak az örömérzettel megajándékozó molekulákhoz. Drog-receptorokat kaptunk ajándékba a természettől.
Az örök ifjúság illúziójával kábított civilizációnkat a hiányérzet állandó fenntartása tartja mozgásban. A követelménnyé vált felajzottság kiüresíti és „szenvedélybetegséggé” teszi az elhivatottságon alapuló tevékenységet is.
Bármivel foglalkozunk, a valódi bevonódás, a teljes önátadás, a feloldódás következtében lényegül át a cselekvés „művészetté”.
A sikert általában erőfeszítéseink hozadékának tekintjük, holott a szorgalom is következmény, önmagában nem értelmezhető, az aktivitás is érintettségből fakad. E mögött is megtalálható a „mozgósító szenvedély”.
Megkülönböztethetünk szabadon választott, és rabul ejtő szenvedélyt, de nem jutunk előbbre.
Morális kritérium alapján érdemes megítélnünk a szenvedélyt. Alapvető mozzanat a kíváncsiság és a gyengéd viszonyulás összhangja.
Ha van, amit szépnek, jónak látunk, úgy az „öröm-adagoló rendszer” garantáltan jól fog működni.
