Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1414.

1414.

Nyelvileg, gondolatilag van lehetőségünk

két valami közötti kapcsolat nemlétét is

állítani, sőt a nemlétével műveletet

végezni: ez állapot mikor s hogyan változik.

Közeledik-e lehetősége kapcsolatnak,

vagy éppen távolodik, olyannyira, hogy rögtön

bekövetkezik, vagy vélhetően sohasem fog,

eközben nem kérdezzük meg, miről is beszélünk.

Személyek esetében látható ez leginkább,

mert földrajzi távolság vagy jellemi eltérés

kizárja, illetve jövendöli létrejötte

lehetetlenségét, vagy ellenkezőleg, várja,

valószínűsíti, fogalmazzuk igényesebben,

mert a valószerűség legjobban használható

gondolati eszközünk egymás meggyőzésére,

sőt, már egyszerű tájékoztatás megkívánja.

Ehhez azonban a nemlétezőt megfelelően

kell ábrázolni, előadni szükségességét,

kívánatosként bemutatni, mert sokszor csak pénz-

ráfordítással létrehozható egyáltalán.

Ez a jövőre vonatkozik többnyire, mert a

teremtés a munka és alkotás gyümölcse,

olyat ad, ami addig nem volt, de a mintáját

előzetesen ismertük, hiányát éreztük.

A múltbatekintésben is találunk ilyesmit,

midőn az óhajtásunk dicsőítésre hajlik,

nagyságot keres elődeink között, minőség

építése helyett rombolást is elfogadva,

és hangoztatja is, de csak ebben a hangban van

létezése amaz eseménynek, szereplőnek,

kiemelkedőnek tartott teljesítménynek, mit

több más hasonló feltételezésben tár elénk.

Jobb lenne, ha magunkba néznénk és feltárnánk e

vágyakozásunk okait ama hősi múltba

gyökereztető vezénylésünkben, valóságot

találva mindkettőben, és boldogok lehetünk.