Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1415.

1415.

Kényeztetés és kényelem kénye egyelőre

nem lép elő a fényre, homályban rejtőzködik,

alig van jele, bár sokan figyelmeztetnek rá,

hogy rossz következménye lesz túlzott jólétünknek.

És ezt nem a jó oldalára értik, mert örül

mindenki, ha jól megy az emberek sora, hanem

a mulasztásokra, renyheségre, tunyaságra,

hogy nem használjuk jól fel lehetőségeinket.

Merthogy eszközeink helytelen használatának

következtében alapvető képességek nem

alakulnak ki bennünk, vagy hamar elsorvadnak,

már kézzel írni, fejben számolni sosem tudunk,

ha most nem fordítjuk vissza ezek elhagyását,

ahogy egyéb alapvető eddigi tudásunk

megőrzését, például az óramutatókét

leolvasni, nem számkijelzőre hagyatkozni,

vonalzóval mérni, körzővel rajzolni, távot

megbecsülni, térképtől olvasni, egyáltalán

könyvet olvasni, nemcsak mozin művelődni, a

művészettörténet nagy alkotásait és az

irodalomét is, s a klasszikus zenét ismerni,

a történelmet összefüggéseiben, nemcsak

évszámok szerint, a technika vívmányainak

mozgató természettörvényeit, világunkat,

ahogy valójában létezik, nem úgy, ahogy a

rajzfilmek mutatják, valóságos viszonyokat,

nem úgy, ahogy a limonádé sorozatokban

szereplők mesterséges világa kápráztat.

Nagy előny tehát a kultúra minden szeglete

könnyen rendelkezésre állása, de nem elég,

ha csak az alacsony színvonalú termékeket

fogyasztjuk, önálló feldolgozás szükséges

minden egyes elkülönült szakmai terület

adatainak és állapotváltozásának,

különösen az erkölcs terén kell önképzésre

szoktatnunk magunkat, hogy emberek maradhassunk.