Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1035.

1035.

Vannak, akik a napi hírek fogságában mintegy lélegeztető

gépen tengődnek, és van a másik véglet, amikor nem jut el

az ingerküszöbig „az a sok maszlag”, mert kivonja magát

„a delikvens” a függőségből, sőt meg se tapasztalhatja, mert

magasztosabb eszmék foglalják el „igen kiművelt” elméjét.

E műveltség lehet természettudományos vagy matematikai

is, a lényeg, hogy annyira kitölti tudománnyal a lelket, igen,

a lelket, mert az nemcsak a test vezérlője, de a szellemet is

ő közvetíti felénk, hozza el nekünk – nem le! –, hogy kevés

idő, erő, kedv marad másra, „örökkévalóságnál kevesebbre”.

Ezek a most használt idézőjelek mutatják, ez ügyekről még

beszélni sem lehet egységesen, csak úgy, azok szájával, akiket

érint, ahogy ők látják, érzik, közben magukat nem túlságosan

vizsgálva, de elégedetten a helyzettel, mert kiszolgálja őket,

a millió híradó, valamint természet s tudatának végtelensége.

Talán azért felszínesnek mondhatjuk azt a tájékozódást, ami

megelégszik a hírfolyamok áradatának befogadásával, habár

közben vért izzadva próbálják értelmezni szakértők fennálló

helyzet minőségét vagy változási irányát, sebességét, de ama

mélyben, háttérben lévő mozgatókig már nem merészkednek.

Akik igen, páran, vagy páriaként kezeltek, mert megtévedtek,

alább adták, mint tárgyszerűség, vagy mások olyan sikeresek

a képzelet- vagy a nemzetközi pletykálkodó világból a tudás

hiányát áthidaló jelenségek tálalásában, hogy megbocsátanak

nekik, megtévesztve, kik kézpénznek vesznek légbőlkapottat.

A dolog azonban nem ily egyszerű, nemcsak mulasztásban

marasztalhatók el a hírgépezet működtetői, kereke lendítői,

hanem áldoztatoknak tekinthetők, mert hiszen tudjuk, „hol

zsarnokság van, mindenki szem a láncban”, mindenki nem

lehet hős, válhat mártírrá, bár „gáz” kollaboránsok jó élete.

És így lassan eljutunk ama mélységek fenekére, amik ténye

nyilvánvaló, azazhogy nincs olyan mélyen, távol, sokkalta

hétköznapibb is, mint hinnék, mert hús-vér emberek elméje

szül iránykijelölést, jól megragadott érdekek eszmei alapját,

mégpedig ott, ahol kéznél vannak annak terjesztő eszközei.

Ezért szinte mintegy, hogy ők szoros kapcsolatban vannak a

világ javainak birtoklóival, hiszen végtelenül több a még nem

birtokoltak aránya, különösen elmebeli téren, így láthatóan ők

a szűken értelmezett összefüggések kitalálói, amivel nem ütik

meg az emberi legmagasabb, mégpedig az erkölcsi mértéket.

Mert hiába a gazdasági előnyök besöprése, ha abba mind az

embertömeg, mind a lakható természet tönkremegy, vannak

magasabb szempontok, miknek meg kellene felelni, ha nagy

kihatásokkal járó intézkedést hozó tanácsot adunk a hatalom

számára, sőt még terjesztjük és népszerűsítjük is a világban.

Hallgatni kellene azokra, őket előtérbe állítani, akik képesek

egyetemes látásmódot érvényesíteni világszemléletükben, és

nem vakítja el őket vizsgálati eredmény kiemelt területükön,

sem önös magán- vagy csoportérdek varázsa, csábítása, gyors

siker, mert közben megmarad, másként működik emberségük.

Agyuk, akaratuk nem éri be a tökéletesnél kevesebbel, bárha

tudják, hogy addig sose juthatnak, így legalább időtállóságot

igyekezve szellemi képesség mindenoldalúságával biztosítani

használnak logikán túl eszmetörténeti viszonyt a valósághoz,

bevonva számításba, bízva az ész, bár földhözragadt erejében.