Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1043.

1043.
Az ige nemcsak cselekvést, történést, szenvedést kifejező szó,
szófaj, hanem Igeként igen sokaknak sokkal, felfoghatatlanul
többet jelent, a lét alapját, létezésünk létrehívóját, legtávolabbit
és legközelebbit, a világ kezdete előtt és vége után is létezőt,
annak nemcsak teremtőjét, de fenntartóját és végítélet hozóját.
Lettek aztán irányzatok a gondolkodásban, amelyek ezt a nagy-
betűs Igét álhírnek nyilvánították, mert ugyanazt kérték volna
tőle számon, mint az egyszerű dolgoktól, tárgytól és eszmétől,
hogy legyen előzményük és következményük, egész pontosan
megragadható hatásuk, ne csak a levegőbe beszéljünk, ha róla.
De hát éppen az a lényeg lett ezzel kidobva, arra nem kezdtek
figyelni már, ami addig előremutató, felemelő volt az emberek
számára és esetében, mert éppen azzal tudták magukat, jól és
igazán, megkülönböztetni az állatoktól, hogy magasabbrendű
tudatot figyeltek meg magukban, nem magukból eredeztetve.
És az események értelmezésében talált összefüggéseket sem
tudták másként megfejteni, minthogy mindenható s mindent
tudó hatalom akaratának a következményei, mintegy megírva
látták valahol sorsukat, ami aztán olyan szükségszerűséggel
teljesedett be, amibe a földi halandónak nem volt beleszólása.
Vagy igen, ha mégis kitalálta, mit miért kell így vagy amúgy
tenni, azaz ahogy azt a felsőbbség eszménye megkívánta, és
akkor az is beleegyezett a megmásításba, s egyúttal a feltétel
is adottá vált, hogy az emberi megoldás legjobb úton-módon
megszülethessen, a sors pedig legyen jó irányban befolyásolt.
A lényeg, hogy az emberek úgy léphettek túl a nehézségeken,
emelkedtek ki a nemtudás mocsarából, hogy előre elképzelten,
megoldást előrelátó gondolkodást alakítottak ki, aminek során
jóslatokat fogadtak el és használtak, jósaikra hallgatva, mivel
a tapasztalat őket igazolta, akik meg előzetesére hagyatkoztak.
Hiszen egyértelmű, hogy az éppen élő emberi korosztályokban
a tudás különböző mennyisége és minősége, foka, színvonala
birtokolt, van jelen, még a mai napig is, s azok járnak jól, akik
a tudásáramoltatás legjobb módjának sodrába kerülve mindent
a maga idejében és épülésükre fordíthatóan kapnak a fejükbe.
De nemcsak az elmét, egyúttal a testet is kell fejleszteni, és
nemcsak az érzékszervek, hanem minden testi ügyességnek
az estében is, különösen a kézművességre vonatkozóan, amit
a mintakövetés és a sok gyakorlás tudhat mesterfokra vinni,
vitt is, minek hiányosságaival viszont manapság találkozunk.
És nemcsak a kéz nincs már megbecsülve, az eszünk sem, azaz
túlontúl sok előregyártott eszmét, ránk erőltetett elvet kellene
elfogadnunk, de azt látjuk, hogy akik nyakló nélkül habzsolva
és megbízva a közlőkben, közvetítőkben teszik, befogadják a
nagy kínálatot, rosszabbul járnak, mint akik magukban bíznak.
Nem helyénvaló ugyanis, hogy ma azt, olyat elvárt hinni, amit
tudni is lehet, amiről meggyőződhetünk, hogy igaz-e, valós-e,
ennek veszélye, hogy leszokunk a gondolkozásról, nemcsak a
kritikáról, pedig mindenki szem a láncban, ha az emberi jövői
továbbélésről van szó, mindenki ilyen erőfeszítése igen fontos.
Így aztán vissza kell menni az alapokhoz, a kérdéshez, honnan
van a világ s mink benne, ki az ember, mert erre választ ugyan-
úgy magunkon túlról tudunk megszerezni, mint nagyon régen,
de feldolgozva az eddig jónak és rossznak bizonyultat, minek
során lehet, eljutunk újra a kimeríthetetlen tárházhoz, az Igéhez.
Comentários