Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1046.

1046.

Szeretünk magyarázatot kapni arra, amit nem tudunk,

nem látunk világosan, meglepő, hihetetlen, nonszensz,

de még arra is, hogy mi miért történt, a hogyanon túl,

mert a folyamat egésze érdekel bennünket, előzmények

és következmények, a mozgatóokok és a célképzetek.

Azért van ez így, mert a kíváncsiság mindig életelemünk

volt, saját kárán tanulta meg bizonyára az ember, hogy

mi káros a felszínes megjelenés alatt, mögött, s mi üdvös,

ennek megfelelően alakultak ki például az ételízek, hogy

kiköpjük a keserűt, a savanyút, erőset, de a túl édeset is.

Keserű a méreg, hogyha van íze, maró hatású és egyéb

fájdalmak figyelmeztetnek, ilyet az égés elkerülésére is

gyakorol testi védelmünk, így minden magyarázat nélkül

elkapjuk a kezünk a láng elől, mert már megtapasztaltuk

káros hatását, s ilyen helyzetekből szintén menekülünk.

Mégsem térünk ki sokszor a veszélyek elől, mindet nem

ismerjük és már nincs is hová, eső elől fedél alá, a savas

eső viszont már az egész környezetünkből visszaköszön,

megszenvedjük, amint a szennyezett levegőt sem szokta

megállítani semmi tüdőnkbe belélegzése előtt, bejut oda.

Ezt csak az egész társadalom, és már nemzetközi szinten

tudja orvosolni, a bajok magyarázatával és meggyőzéssel

intézkedés fontosságáról, távlati hasznáról, anélkül nem

fognak leállni a szennyezéssel, gazdálkodási törvény kell

hozzá, vagyis egészséges társadalmi működési eredmény.

Érdekes, hogy a művelődési és a lélektani területen nem

vagyunk ennyire finnyásak, és a szellemi selejtet kevésbé

tiltjuk magunktól, különösen ereszd el a hajamat állapot

dobatja velünk a gyeplőt a lovak közé, és amit részegen

vagy felfokozott állapotban teszünk, máskor sem bánjuk.

Persze a józan megfontolás inkább jelen van életünkben,

jó magaviseletre már az iskolában megtanítanak minket,

s ma már nem hátratett kézzel kell ülni a padban, hanem

erkölcstani tételeket kell élő helyzetre alkalmazni tanulni,

amit a helyzet megkíván tőlünk, ezer módú lehet a válasz.

Játékok, műsorok, filmek, s más szórakoztatási eszközök

szólnak a lelkünkhöz lépten-nyomon, és ha félre csúszott

bennünk korábban már valami, még nehezebben vesszük

észre, különösen ha szándékosan rejtették el a rontást, de

persze arra utaznak, hogy a felnőtt ember mindent kibír.

A mi felelősségünk, mit nézünk, mivel játszunk, de nem

fűzik hozzá eladva nekünk, milyen lelki hatást gyakorol

majd ránk, gyermekeinkre, különösen hogy korlátot nem

ismerve merültetnek el a kínálatban, hogy a hozzászokást

nem lehet elkerülni, hajszoltság, kimerültség lesz a vége.

Pedig biztos, hogy sokkal izgalmasabb lenne a valóságot

így közvetíteni, számítógépes játékon megjeleníteni igaz

tartalmakat, kendőzetlenül, hazugságok nélkül az ifjúság

elé tárni, hogy az még felnőtt korukra is érvényes legyen,

és a tankönyvi jó javaslatok mihamarabb megvalósuljanak.

Különösen a történelmi események háttere, szándékai és a

nyilvánvaló célok lennének megdöbbentők, területnyerés,

ásványkincsek utáni hajsza, az élőerő-felhasználás irányai,

amik ott vannak minden hatalmi lépés mögött, emberektől

indulva, miket megismerve, leleplezve jobbá tehető a világ.