Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 278.

 278.

A növényt is lehet gépnek tekinteni,

de nem kellene mindent megváltoztatni

és a régi szemléletnek búcsút inteni,

mintha az ember istenként tudna hatni.

Mintha gépeink többet tudnának annál,

amit belevittünk, belefektettünk,

erőt, tudást mintha többet visszakapnánk

és saját természet teremtők lettünk.

Ne keverjünk össze okot és eredményt,

előbbi önmagának épp elegendő:

úgy hoz a búzavetés nyáron termést,

hogy a mag elvetve nem tőlünk lett termő.

Messzire szállítani árut és embert,

egyik szempontjából sem valamit nyerő,

vele kockázat-vállalás értelmet nyer:

elindítójának húzva hasznot elő.

Időt ugyan megtakaríthat a gépünk,

de nappalunk és életünk nem lesz hosszabb,

láthatatlan bonyolult viszonyba lépünk,

s mindenki azért hajt, hogy ne legyen rosszabb.

S ha ma már az elemeket boncolgatjuk,

sokismeretlenes gyulladás veszélye

közelibb, mint véljük, de ha továbbadjuk

hitünk a jóban, nő túlélés esélye.