top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 316.









 316.


Nagy szerencsénk, hogy vannak fiatalabbak,

akik elvégeznek rajtunk kifogó munkát,

egész nap megállás nélkül úgy rohannak,

mint mi régen: örökös szennyest szapulják.


Nagy szerencsénk, hogy vannak mások világon,

s olyanokat tesznek, mit mi sose tudnánk:

asztalunkra, életünkbe lét-virágot,

ismeretlent köszöntve: nevük se tudnánk.


Szeretni kellene őket mindenáron,

megismerve őket és gondolva rájuk

ez sikerül is: lépjünk át én-határon,

szeretteinken túl őket is megáldjuk.


De egy körön túl ezt már nem szorgalmaznám:

halványabban figyelünk felfedezőkre,

meg akik az új kütyüket programozzák,

élőbb, ki leteszi tejünk a lépcsőre.


Nagyszüleink korában még a társaság

tájékozódni adott elegendőt és

amire nekik szükségük volt egyáltalán,

ma fordítva van: hír kelt fel érdeklődést.


Tőlünk távoli érdekek fogalmaznak

és teljesítenek célokat, bennünket

nem kérdeznek, pedig nincs értelme annak,

nem szerencsénk kétséghez adni vérünket.




13 megtekintés

Kommentare


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page