Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 448.

448.

Közölni kétféleképpen lehetséges:

egyik, mikor mondunk valamit egymásnak,

másik, amikor közepet jelölünk ki

és a két részt egyenlőnek, egyformának

tekintve, tartva a közt megyünk utunkon.

Utóbbi eset az irányadó forrás,

meghatározza a szóbeli közlést is:

hírnek egyenrangú felek közt megosztást.

Attól kezdve mindkét fél ugyanúgy tudja,

és mindenkinek lehet jó közlendője,

még a tanításban is ezt alkalmazzák,

egyenlő tudás visz világot előre.

De ha félrebillen az üdvös egyensúly,

hatalmi helyzetbe kerülhet hírközlő,

ellenőrizetlen hamisat állíthat,

befogadót alávetésben fürösztő.

Ennek aztán nagy lesz a veszélyessége,

mert hazugság malmára hajtja a vizet,

alig visszafordítható szélsőségek

miatt túlélést egész közösség fizet.

Természetesség, szervesség volt a szent rend,

nemzedékek egymást eligazították

élet-útvesztőknek helyes megoldásán,

bátrak újdonságát fiatalok hozták.

Legyünk hát igényesebb egyéniségek,

ne hagyjuk csorbítani személyiségünk

kevesebbhez jutva az igazság terén,

világ-teljességben osztozzon közlésünk.