Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 544.

544.

Beavatkozni csak beavatott tudhat

túlvilági létből fakadó életbe,

ahol a sorsunk is sokszor azon múlhat,

elegendő hitünk van-e bele vetve.

De hozzájuthat-e tényleg valamihez

odaátról, aki belemegy az ügybe,

nincsen bizonyíték arra, hogy ami lesz,

nem magamagától került a fejünkbe.

Az önbefolyásolás olyan állapot,

melyet lelkiekben elég ritkán végzünk,

s ha külső segítséggel osztanak lapot,

kalapot emel előtte gyengeségünk.

E célzatos érzékenységnek sok útja

és hiedelme létezik, s akin végzik

az eljárást vagy szertartást, nem is tudja,

valójában vele éppen mi történik.

Önjelölt táltosok túl sokat ígérnek

maguknak is, biztatásnak veszik aztán

ha a folyamatban lelkek összeérnek,

és túllépnek üres szerencse-malackán.

De gyóntatópapok tapasztalatára

ugyanúgy alapul egész világnézet,

hogyha bevallódik bűneiknek árja,

isteni bocsánat hoz ránk üdvösséget.

Ezért aztán a józan észre nem mindig

hagyakozhatunk, be kell látni, hogy létünk

tája attól végtelen, ha nemcsak rendre inti

vérünk mulandóság, de hámból kilépünk.